Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - A máriavölgyi (mariankai) palabányászat rövid története. (Ján Sand - Jozef Král)

A máriavölgyi (mariankai) palabányászat rövid története JÁN SAND - JOZEF KRAL Marianka (vagy - korábbi szlovák nevén - Mariatál; magyarul Máriavölgy, németül Marienthal), ez a Pozsonytól ÉÉNy-ra található régi, kicsiny település leginkább mint zarándokhely szokott említésre kerülni, a közép-európai vallási hagyományok kitüntetett helyszíneivel egy sorban. Komoly meglepetést keltett tehát, amikor fény derült a községbeli palabányászat háromszáz évvel ezelőtti előzményeire. Akármennyire sajnálatos, de tény, hogy a máriavölgyi bányászatról teljességre törekvő publikáció mindmáig nem született. Példaként említhetjük, hogy Páter Xavér Stanislav Cík C. C. szerzetes könyvében található ezzel kapcsolatban néhány adat - ezt írja: ,,A helyi pálosok, a császár védelme alatt lévén, örültek annak, hogy Mariatálban ércfej tők voltak. Ferdinánd császár megparancsolta Kerecsényi János pozsonyi grófnak, hogy védje-óvja minden módon a máriavölgyi pálosokat (mivel ők hozzájárultak a birtokukon lévő érc termeléséhez, a fejtések új rányitás ához). II. Rudolf császár is mentesítette 1591-ben a kolostort az adó, a tized fizetésétől. " Ebből is következik, hogy a 16. században már léteztek ércbányák, fejtögödrök Máriavölgy ben, ahol az itt megismert mangántartalmú sötétszürke palás kőzetet fejtették. A község távolabbi környékén (Ballenstein, azaz Pajstún - ez a mostani Borinka falu, avagy magyarul Borostyánkő) is láthatóak kisebb kutatógödrök (pingák) és máig megmaradt halmok a Mn-ércben gazdag helyi pala törmelékével. Bizonyítéknak kell tekintenünk a helyi Kálvária fölötti telkek elnevezését is - ugyanis ezek a kataszteri térképen úgy szerepelnek: Na banách ( 'a bányákon ', 'a bányák felett ', 'Bányaföle ' szóval fordíthatjuk le ezt a nevet). 1 CÍK, Xavér Stanislav: Dejiny Mariatálu. Marianka, 1942. 106.