Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Szakirodalom - A mecseki bányagödrök és meddőhányók „utóélete". (Hadobás Sándor)

publikációimból állítottam össze. Mivel a bányászat viszonylag kis földfelszínen, de annál több helyen és radikálisabb környezeti változásokat, károsodásokat idéz elő, ezekkel és a létrejött hatásokkal foglalkozik a könyv első része, majd enyhítésük (a terület rekultivációjával megoldható rehabilitációjuk) módjait ismerteti a mű második felében. " - írja a Bevezetőben a szerző. Az első rész címe: A bányászat mint ipari és felszín-átalakító tevékenység. Ebben röviden bemutatja a két bányaművelési mód, a külszíni és a föld alatti fontosabb jellemzőit. Az utóbbi esetében megkülönböztet táró-, lejtakna és függőleges művelést. Tisztázza a munka során felmerülő alapvető fogalmakat, mint bányafal, bányagödör, bányaudvar, meddőhányó, süllyedek, bányászati felszín. A bányászott, jellemző kőzetanyag alapján kategorizálja a vizsgált objektumokat, a következők szerint: Magmás eredetű kőzeteket kitermelő bányák: az erdősmecskei gránitbánya és a komlói andeztibánya. Homokkőbányák: a cserkúti permi vöröshomokkő-bánya és a Pécs-lámpásvölgyi raeti homokkőbánya. Mészkőbányák: a Pécs-Tettye-szamárkúti triász mészkőbánya, a Bükkösd-hetvehelyi triász mészkőbányák és a Pécsnagybányaréti-völgyi szarmata mészkőbánya. Mélyművelésű szénbányák meddő- (pala-) hányói: a pécsbányai, a szabolcsi és a komlói körzet palahányói. Szénkülfejtések: a komlói Sóstói-bánya, a pécsbányai, a szabolcsi és a vasasi külszíni fejtések. Összesen tehát 14 helyszín adatai szerepelnek a kutatási anyagban. A továbbiakban először a vizsgált bányászati felszínek általános jellemzését végzi el: bemutatja a morfológiai sajtosságokat, a klimatikus viszonyokat, a hidrológiai jellemzőket és az edafíkus (azaz a növények életfeltételeire kiható) vonásokat. Részletesen szól a biológiai sajátosságokról, objektumonként jellemzi a növényzetet és a talajt, táblázatban adja közre a leggyakoribb növényfajták listáját, melyben több mint 120 név szerepel. E szakasz zárásaként értékeli a tanulmányozott terek növényzetét. A munka utolsó harmadában a termőhelyek jellemzése és csoportosítása következik a különböző mutatók alapján, majd végül az újrahasznosítási lehetőségek kerülnek szóba. Ezek közül a fásítást, erdősítést tartja az elsődlegesnek, még a lejtőn történő faülte-