Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Kitaibel Pál Baranya megyei utazásainak ásványtani és bányászati vonatkozásai. (Mendly Lajos)

sőben megy fölfelé az ember, balra réteges mészkövet talál. Ezek dűlt rétegben feküsznek, és mészégetésre használják fel. A másik oldalon pedig egyenes völgyben bent dombokat alkot. Ezeket két oldalról völgy veszi körül, melyek mindég magasabbra és szélesebbre emelkednek. Itt a homokkő szürke kvarcszemekből és agyagból áll, fehér csillámpikkelyekkel és kevés földpáttal. Ez a kőzet fedi a kőszénrétegeket és azok közeit. Ezek a kőszénrétegek különböző vastagságúak és rendetlenül települtek, többé-kevésbé vékonyak, részben szétmorzsolhatok, részben agyagosak. Az egyik bányában a szén között Grauwackehoz hasonló természetű homokkő volt. Ez szürke, közvetlenül összekapcsolva kvarcszemekkel, kevés fehér földpátból és csillámból áll. Lehetett látni itt-ott homokszemééskéket is benne". (Grauwacke = szürke homokkő, keselykő.) - (Braun János és Zufrass Jakab püspöki jobbágy 1807ben nyithatott tárót egy kibúváson, mázsánként 3 krajcár terragiumot fizetve az uradalomnak. Kitaibel az ő bányájukat láthatta.) Szászvár község nem esett Kitaibel útvonalába. A pécsi püspök szászvári birtokának határában a kőszén ismert volt már korábban is kibúvásokban, bányászata azonban csak 1811-ben kezdődött. Márévár: „A régi vár Zsigmond királyé volt, akinek feleségét Máriának hívták. Előbb a zobáki völgybe mentünk, ahol szarufénylével kevert bazaltot találtunk. Ez a bazalt (trachidolerit, esetleg fonolit) erősen hasadozott, de nem vált szét oszlopokra. Ez után a várvölgyön át Márévárhoz mentünk. A hegyek itt pados mészkőből állanak. Ebből épült a vár is. De azért a falakban néhány szarufényle nélküli és több, igen sok földpátot tartalmazó bazaltdarab is látható beépítve. ... A szemben fekvő hegyen, Padi Mezőn olivinnél és földpáttal kevert bazalt van. ... A vártól és Padi hegytől Nagymányok [?] irányában fekvő Köves-Tetej, - ahogy mondják - szintén bazaltból áll." Komló községet Kitaibel nem érintette. Csak 1812-ben jelentették a Batthyányiak jobbágyai a jószágigazgatónak, hogy kőszenet találtak a komlói dombok egyikén. „Abaligettől délkelet felé mészkőbarlang van. Ebből nagyon üde és jó ivóvizet adó patak folyik ki. A község lakói mind ezt a vizet isszák. Pap Likának hívják a barlangot. Befelé szélesebb a barlang; úgy, hogy szárazon lehet a patak mellett menni. A bejá-