Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Mélybánya lehetősége és építése Hosszúhetényben. (Dr. Biró József)

Mélybánya lehetősége és építése Hosszúhetényben DR. BIRÓ JÓZSEF A hosszúhetényi felszínközeli bányászat nem tudott igazán nagy eredményeket felmutatni. Ebben nem a kezdeményezők szakértelme vagy eszközhiánya játszott szerepet, hanem az objektív körülmények. A területen a felszín közelében ugyanis csak a vasasi bányában (Thommen, ill. Petőfi-akna) müveit telepek nagyon kis része volt elérhető. Nevezetesen egy-két fedőtelep, amint a bemutatott földtani metszeteken látható (1., 2., 5. ábra). A vasasi aknák K-i oldalán egy hegygerinc húzódik, amelynek keleti lejtőin csak a fedőtelepek egy része (21. és 22. sz. telepek) (70-75°) bukkant a felszínre meredek dőléssel (2. ábra). A kezdeti lépésekről szólt előző írásunk (10). A hosszúhetényi feketekőszén-terület geológiai kutatása A terület bányászati jellegű kutatásával lényegében már a felszíni termelés során foglalkoztak. Emellett 1899-ben és 1900-ban jelentek meg geológiai feltárási eredménye Grósz Á., illetve Böckh J. tollából. Az előbbi K-i és Ny-i részre osztotta a szénmezőt, és a Ny-i terület szénvagyonát 35 millió tonnára becsülte. Két akna telepítésére tett javaslatot. Az 1935-ben Vadász E. által készített földtani térképen már kirajzolódott a mélységben kialakult, ellaposodott, ún. antiklinális (hullámhegy-szerű) szénterületi szerkezet. A fúrásos kutatás kezdetben rossz vagy gyenge minőségű mintavételezés mellett 1953ban indult meg, alig megelőzve az ikeraknák telepítését, mélyítésük megkezdését. A kutatás első eredményeit Fejér Leontin, az