Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)
Tanulmányok - A rudabányai vasércbányászok táplálkozási szokásai. (Márkus Zsuzsanna)
lámit. 14 A húsbolt a mai körforgalom közelében volt, itt kialakítottak egy füstölőt is, ahol szakszerűen elvégezhették a hús tartósítását. Vásárok idején a helyi hentesek is kivonultak, és lacipecsenyét sütöttek vastepsiben, főleg tarjából és oldalasból, ízesítésül sót, mustárt és fokhagymát használtak. Kedvelt harapnivaló volt a sült hús zsírjába mártott kenyér is, amit nagy előszeretettel fogyasztottak a vásározók. A Hangyaszövetkezetet a Magyar Gazdaszövetség alakította meg 1898-ban. Induló alaptőkéjét gróf Károlyi Sándor adománya biztosította. A szövetkezet az alapvető élelmiszereket és közszükségleti cikkeket nagy tételben vásárolta meg, így tagjaik számára olykor 50%-al olcsóbban tudták az árut értékesíteni. Az 1940-es évek elejére 1800 táj szövetkezettel rendelkeztek. Rudabányán szintén működött egy szövetkezeti egység, melynek épületében ma is élelmiszerüzlet található. Az I. világháború éveiben az üzemi élelemtár jellege megváltozott. Ekkor mint bérkiegészítő tényező működött, amely az infláció mértéktelen emelkedését volt hivatva fékezni úgy, hogy a létfenntartási cikkeket központilag beszerezték és a dolgozók részére mérsékelt áron elosztották. 15 1919-ben az élelmiszerek árát és mennyiségét újból megállapították. Minden munkás kapott havonta 4 kg szalonnát, 20 kg lisztet és burgonyát. 16 1921-ben Kállai Géza bányaigazgató az élelmezési viszonyok javítása és az önellátás fokozása érdekében malmot létesítetett. A dolgozók húsellátása céljából ismét bevezették a hús-fémjegyeket (ellátási bárcákat). 17 1937-es adat szerint a munkaidő reggel 6-tól 12-ig és 13-17 óráig tartott, téli időszakban a külszíni bányában fél 7-kor kezdődött, és félóra ebédidő után sötétedéskor fejeződött be. 18 Az 193914 Adatközlő: Végh Károly nyugalmazott hentes. 15 Rudabánya ércbányászata, 136. p. 16 Uo. 137. p. 17 Uo. 139. p. 18 Uo. 152. p.
