Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Újabban előkerült középkori bányászszerszámok Rudabányáról. (Szemán Attila)

általában nyeles ékek voltak, s némelyiket még nem is használták. A múzeum vezetője, Hadobás Sándor szerint akár a felszínről, egy valamikori bányabeli kovácsműhelyből is származhattak a darabok. " A geológusok tehát kifejezetten az ásványok gyűjtésére szorítkoztak, míg minket inkább a régészeti anyag és megfigyelések foglalkoztatnak. Az mindenesetre bizonyos, hogy ez az az üreg, melyből a most ismertetésre kerülő bányászszerszámok is előkerülhettek. Persze nem kizárható - minthogy a tárgyak beadói nem voltak szakemberek -, hogy más bányarészekből is kerültek közéjük darabok. Kis idővel később a Központi Bányászati Múzeum részéről Horváth József bányamérnök kollégámmal mi is jártunk ebben az üregben. Mint az idézett leírásból is kiderül, két részre osztott bányatérségről van szó, ami különböző korokban került kialakításra. Ennek alsó, magasabb és nagyobb ürege mindenképpen későbbi, sőt bizonyára újabb, talán a 20. század első harmadára tehető. A felső szakasz egyes részletei azonban jóval régebbiek, valóban középkorinak nevezhetők. Készítettünk egy kis alaprajzot a térségről, melyen követhetők annak részei és a mai felszíni formációkhoz való viszonya. (1. kép). A vájat majdnem a rézsűig ért, bár a leomlott rézsűn kívülről egyáltalán nem látszott, hogy ott valamilyen üreget metszettek. Keletkezése persze nem tehető a korai középkorra, hiszen Rudabánya bányászata az Anjou-korban, a 14. század közepén virágzott fel.

2 A középkori részleteket a keskeny, mintegy 60 cm széles és ugyanolyan magas vágatszakaszok (2. kép) jelentik, melyek falán jól megfigyelhetők a bányászékektől származó, párhuzamos rovátkákból álló nyomok (3. kép). Ezek a vágatrészletek azonban rövid szakasz után eltömődött állapotban voltak. Nem is beomlásnak, hanem inkább meddővel való feltöltésnek nevezhetnénk, hiszen ezt a bányarészt viszonylag szilárd, álló kőzetbe hajtották (4. kép). Alighanem ennek köszönhető, hogy biztosításnak nyomát sem találtuk. A rézsű felé tartó vágat esetében persze annak megszakadását modernkori bányaművelés okozhatta, de ez már meglehetősen régen történhetett, s lehet, hogy már csak a berakott vágatot metszették. A 60x60 cm-es keresztmetszet az a 2 Wenzel G.: Magyarország bányászatának kritikai története. Bp. 1880. 87. p. 4