Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Újabban előkerült középkori bányászszerszámok Rudabányáról. (Szemán Attila)

17. kép. Bányászkalapácsok G. Agricola De re metallica XII c. müvéből. A hajlított vasú kalapácsok nálunk későbbiek, 17-18. századiak, és ezeket inkább már a robbantólyukak fúrásánál vettek igénybe. A kalapács - amit az ékkel együtt használtak - két végén acélozott, mintegy 25 cm hosszú szerszám, közepén téglalap keresztmetszetű nyéllyukkal. Ebbe szilárdan rögzítik, azaz valamilyen módon beékelik a nyelet. Érdekes, de teljesen következetes, hogy Agricola a legkisebb méretű kalapácsot a réselőékhez, a közepeset a bányászékhez, a legnagyobbat pedig a zsompékhez társítja. Latinul Malleorum minorum minimus, médius, maximus elnevezéssel élt.

22 Az első német kiadásban

23 Ritzfeustel, Handfeustel és Pausend zu einer Hand a megnevezésük, s a modern német kiadás - a bányászékekhez hasonlóan - a latin szöveg német fordítását és az első német kiadás kifejezését ismét egyaránt hozza, bár itt sem hivatkozik arra, melyik honnan származik. Hasonlóan jár el a maAgricola 1556. 108. p. Agricola 1557. 111-112. p.