Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)
Közlemények - A Bányászati Építő Vállalat a bányászat szolgálatában. (Rudnyánszky Pál)
A Bányászati Építő Vállalat a bányászat szolgálatában DR. RUDNYÁNSZKY PÁL 50 évvel ezelőtt 1 alakult meg a Bányászati Építő Vállalat (BÉV), amely nemcsak a széntermelés ipari és szociális hátterének megteremtéséhez szükséges építőipari munkák kivitelezője volt, de számos olyan fejlesztés kezdeményezője is, amely új iparágakat és korszerűbb technológiákat teremtett meg. A második világháború után a lerombolt magyar ipar újjáélesztésének legfontosabb feltétele a szénbányászat megindítása volt, amit a legtöbb helyen súlyos munkaerő- és anyaghiány nehezített. Ehhez hozzájárult még az egész magyar ipar infrastrukturális lerombolása. Az ország megmaradt 1170 üzeméből energiahiány miatt 706 nem működött. A rendelkezésre álló kevés szén csak arra adott lehetőséget, hogy az alapvető iparágakat lássák el. Mindenekelőtt a MÁV és az energiatelepek igényeit kellett kielégíteni. A kohászat és az acélipar a szükségletüknek csak a felét kapták, a háztartásokba még ennél is kevesebb jutott. Ilyen körülmények között az ország 111 bányájában 57.000 fővel indult meg a termelés a harmincas években kialakított technológiával, csaknem teljes egészében kézi rakodással, több helyen lóvontatással, villamosenergia nélkül, vagy leromlott gépi berendezésekkel. 1954-re, az első ötéves terv végére a termelés elérte a 21,9 millió tonnát, a bányák száma pedig 162-re emelkedett. Az 1950-es évek közepétől a növekvő energiahiány ellenére stabilizálódott az ipar helyzete. Az ötéves tervprogramok, a vas- és acél országának jelszava, az energiaigényes alumíniumgyártás 1 Az írás 2007-ben készült. 106