Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)

Közlemények - Viszályok a beretkei (bretkai) vasgyár körül. (Dr. Peter Cengel - Pavol Horváth)

tudhatjuk a népesség pótlására betelepített új lakók nevét és származását. Többen a vasgyártásáról ismert Hronec (Hörnic) településről költöztek Béreikére a 18. században. A környékbeli erdőkben favágással foglalatoskodtak, meszet égettek, vasércet bányásztak és nyers vasat gyártottak belőle. A dokumentumok több viszályról tanúskodnak: az erdők fosztogatásáról, a vasgyár körüli pereskedésekről és a kőfejtés miatti ellentétekről. Ezek a tényezők arra utalnak, hogy Béreikére a korabeli nyilvánosság gyakran odafigyelt, mint jelentékenyebb településre. A vasgyárral kapcsolatos perben résztvevők neveit a dokumentumokból ismerjük. Az egyik oldalról Pinka György, az üzem bérlője vagy társtulajdonosa, másrészről pedig a földesúr, a Beretki (későbbiekben Beretkei) család és mások. Nyilvánvaló, hogy a bérlők a vállalkozás kezdetén eladósodtak. Beretke a 17. század második felében önkormányzattal és saját pecsétel rendelkezett. A községi pecsét ábrázolásai szerint bányászat és kohászat is folyt a térségben. Száz évvel később, a török hódítás és a kuruc küzdelmek után a település lassan újraéledt, bár lakosság száma nagyon csekély volt, és önkormányzattal sem rendelkezett. Az iratokat nemesi pecsétgyűrűvel hitelesítették. A nemességnek nagy volt a befolyása a gazdasági tevékenységre, így a vastermelésre is. Ehhez az időszakhoz kapcsolódnak a vasgyár körüli viszályok. Az 1773-ból származó Protocollum [71 első mondataiban megtalálhatók az alapinformációk: Fenséges Mesko Judit, becses özvegy Dodo Andrea és Fischer Simona hosszadalmas pert folytatnak a rozsnyói Pinka György és társai ellen, mert az urasági Herénypusztán létesített vasgyár, öntöde („Ferrei Officina Liqvefactoria in Predio Hereny") megmentésére igyekeznek (saját hasznukra). A szövegből egyértelműen meghatározható a viszály tárgya, a vasgyár latin megnevezése a beretkei határrészben. A további szöveg negatív kitételeket tartalmaz a bérlővel szemben, akit nihilistának neveznek, továbbá a szemére vetik, hogy semmivel sem törődik, és a massa megmentése érdekében valótlanságokat állít. Eszerint az üzem 1773-ban már nem volt új, ha megmentésre (újbóli üzembehelyezésre) szorult. Az 1780-as Protocollumban [8] található egy „nyilvános tiltakozás Rozsnyón" amely szerint „A tiltakozók ezen a helyen és