Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - A nemesércbányászathoz kötődő privilégiumok az Árpád- és Anjou-korban. (Weisz Boglárka)

cek után kutatni. Egyházi földbirtok esetén az uralkodók általában a bánya teljes hasznát átengedték az adott egyházi intézménynek.

83 A magánföldesurak területén feltárt bányákkal kapcsolatosan háromféle eljárást figyelhetünk meg: (1) a bányát magába foglaló földterületet az uralkodó egy másik birtokért cserébe megszerezte a földbirtokostól,

84 (2) előfordult, hogy a földesurak a királynak járó urbura mellett maguk üzemeltették bányáikat,

85 (3) végül pedig a bánya működésének idejére az adott terület kikerült a földesúr kezéből, aki cserébe az urbura egyharmadával vigasztalódott,

86 esetleg a földbirtok a kezén maradt, a bányászoktól pedig a királynak járó urbura harmadát kapta meg.

87 A 13. század végén jelenik meg az a gyakorlat, melynek értelmében egy-egy birtokos hozzájárulása volt szükséges a birtokán történő nemesérc kitermeléshez, így például a Liptó megyei Boca folyó melletti földön csak a birtokos Bogomer comes engedélyével (ex licencia et voluntate comitis Bogomerii) lehetett aranyat kutatni vagy mosni.

89 1342-ben már arról értesülünk, hogy Bogomer fiai Boca birtokán hibbei polgárok kezdtek arany után kutatni, a hibbeiek biztosították Bogomer utódainak, hogy mellettük aranyat bányásszanak.

90 A területi korlátozás vonatkozhatott egy-egy településre, illetőleg egy nagyobb területre, vagy megyére. Egy településre korlátoL pl. 1262: MES I. 475. (Reg. Arp. 1302a. sz.); 1283: MES II. 166. (Reg. Arp. 3257. sz.). - A tatárjárás előtti időszakban a johanniták 1238-ban IV. Bélától a birtokaikon talált arany és ezüst egyharmadát kapták meg, míg a királyi kamarának a kétharmad maradt meg, 1. CD IV/1. 109-110. (Reg. Arp. 637. sz.). Lpl. 1278: ÁÚO IX. 207. L. pl. 1243: CDES II. 85. (Reg. Arp. 744. sz.); 1299: ÁUO. X. 331332. (Reg. Arp. 4258. sz.); 1321: AO I. 644. {Anjou-okit. VI. 391. sz.). L. pl. 1275: HO VII. 156-158. (Reg. Arp. 2608. sz.). L. pl. 1327: CD VIII/3. 198-199. (Anjou-okit. XI. 221. sz.). Ugyanezen Bogomerral és testvérével, Serephellel találkozunk 1279ben, amikor IV. László Bobróc falut adta a - korábban nekik bérbe adott - Lipcse mellett nyitott aranybánya területéért és faluért cserébe (DL 94 403.). 1285: ÁÚO IX. 553. (Reg. Arp. 3456. sz.). Anjou-okit. XXVI. 325. sz.