Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - A nemesércbányászathoz kötődő privilégiumok az Árpád- és Anjou-korban. (Weisz Boglárka)

que ad tria milliaria) tartozott,

115 amelyen belül azonban I. Lajos korában már nem voltak olyan fák, amelyek a bányák ácsolatához megfelelőek lettek volna (sed quia robora et magna ligna operae stolonum, fouearum, ac domorum aedificiis necessaria in metis eorum inueniri non contingat), ezért 1347-ben I. Lajos engedélyezte a városnak, hogy a határaikon kívül (extra metas eorum) a király erdejéből - más királyi és a nemesi birtokok jogának megsértése nélkül - kivághassák a szükséges fákat (in possessionibus etsyluis nostris regalibus recipiendi habeantfacultatem liberam).

116 1376-ban I. Lajos már csak úgy rendelkezett, hogy a Fekete-erdőt és más, a város körül fekvő királyi erdőket szabadon használhatják.

117 A fakitermelés módjáról e korból kevés adattal rendelkezünk. A szomolnokiak és a gölnicbányaiak a jászói monostorral folytatott perük során 1342-ben arra kaptak engedélyt, hogy a két város polgárai a monostor tulajdonában lévő - a Gölnic és a Bódva folyók közötti - erdő felét használatba vehetik, amiért cserébe évente a monostornak egy vég könnyű fehér posztót voltak kötelesek adni. Miután pedig az erdő fáinak kivágásával végeztek, a földet kötelesek voltak visszaadni a monostornak.

118 Azt azonban, hogy mi történt a kivágott erdővel a későbbiekben, nem tartalmazza az oklevél. A tervszerű fakitermelésre vet fényt Zsigmond király 1426. évi oklevele. Ezek szerint a bányamunkákhoz szükséges fát (ligna bánya határainak kijelölését (Wenzel G.: Magyarország bányászatának... i. m. 346.), a határjárásról a szepesi káptalan állított ki oklevelet, melyben megjegyezte, hogy a királynak hatalmában van a határokat növelni, vagy csökkenteni (quicquid autem ultra premissa vestre maiestati eidem civitati augendo, vei minuendo facere placuerit, hoc in vestra constitit maiestate), 1. Wenzel G.: Magyarország bányászatának... i. m. 347-348. 115 Kivéve a már meglévő falvakat, földeket, erdőket és a nemesek birtokait. 116 CD IX/1.499. 117 CD IX/5. 98. 118 DF 232 783., CD IX/3. 342-343. (1362. évi kelettel, a helyes dátumra 1. még Anjou-okit. XXVI. 566. sz.).