Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - A nemesércbányászathoz kötődő privilégiumok az Árpád- és Anjou-korban. (Weisz Boglárka)

csolódnak szabad bányászati joghoz, amennyiben a telepítő rendelkezett erre vonatkozó királyi engedéllyel. A bányászati engedélyek, ahogy láttuk, nem csak bányavárosi privilégiumokban szerepeltek, de nem is minden bányaváros rendelkezett önálló bányászati engedéllyel. Egy-egy bánya nyitása magában hordozta annak a lehetőségét, hogy ott városalapításra kerüljön sor, bár ez nem minden esetben következett be. Erre utal I. Károly 1337-ben, amikor a Divék völgyében a bányanyitás mellett telepítési, és városalapítási lehetőséget is biztosított.

105 1340-ben pedig amikor tolcsvai Langeus fia János fia Lászlónak a Zemplén megyei Tolcsva birtokán engedélyezte arany-, ezüst- és más fémbánya nyitását, rendelkezett arról is, hogy a bányák nyitása és a város alapítása után a bányák contest, ura vagy rectora László legyen.

106 Ugyanakkor a bányavárosok egy részét a már létező bányavárosok bányászai alapították (mint például Bakabánya és Újbánya esetében), így külön bányászati engedély biztosítására ezeknél a településeknél nem is volt szükség. A bányák műveléséhez elengedhetetlen volt a fakitermelés, ennek megfelelően az ehhez kötődő kiváltságok voltak a bányavárosok számára a legfontosabbak.

107 Két eljárást figyelhetünk meg, az egyiknél az uralkodó a város határain belül biztosítja számukra Pl. A szepesi szászok bányászati engedélye által jutott ilyen joghoz például Szepesi Rikalf fia Kakas, aki 1308-ban adott soltészlevelet Kutyafalui Markolf fia Thidericusnak, hogy egy berket a Pribicz vize és a Dunajec vize találkozásánál (a későbbi Fridmanvágása) népesítsen be. Kakas elrendelte, hogy Thidericus ne akadályozza e területen bányák nyitását. CD VIII/1. 259-260. Wenzel G.: Magyarország bányászatának... i. m. 318-319. (Anjouokit. II. 65.). AO IV. 9-10. (Anjou-okit. XXIV. 146. sz.). A fakitermelés jelentőségét mutatják azok a perek, amelyek a 15. századtól szinte állandóan felvetették az erdőhasználat kérdését, vö. Wenzel Gusztáv: Az alsómagyarországi bányavárosok küzdelmei a nagylucsei Dóczyakkal 1494-1548. (Értekezések a történeti tudományok köréből VI/6.) Bp. 1876.; Magyar Eszter: A feudalizmus kori erdőgazdálkodás az alsó-magyarországi bányavárosokban 1255-1747. (Értekezések a történeti tudományok köréből 101.) Bp. 1983. 46-49.