Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - Rudabánya, az emberré válás világhírű lelőhelye. (Dr. Kordos László)

Rudabányán gyakoriak a rágcsálók apró, jellegzetes fogai. Kihalt hörcsögök, repülömókusok, ötféle pelefaj, a valószínűleg földalatti életmódot folytató Anomalomysok népesítették be a vízközeli erdők különböző szintjeit. Igen gyakori a kistermetű hód, ami valószínűleg jól érezte magát a mocsárba gyökerező taxodium fák között. A nagy faj gazdagságú, de viszonylag kis egyedszámú ragadozók között a kis- és közepes termetű menyétfélék a leggyakoribbak, de éltek Rudabányán medve- és macskafélék, miközben a máshol gyakori hiénák gyakorlatilag hiányoznak. A kor legnagyobb ragadozója, a hatalmas méretű medvekutya (Amphicyori) is élt Rudabányán. Az ormányosok a rudabányai lelőhelyek jellegzetes nagytestű emlősei. Az első leletek még a XX. század elején előkerültek, s a későbbiekkel együtt 1922-ben már Schlesinger is tanulmányozta és ismertette monográfiájában. Összesen négy ormányos faj élt Rudabányán, egy kapafogú (Deinotherium) és három gumósfogú (Gomphhotheriidae) őselefánt. A rudabányai faunára jellemző a háromujjú ősló gyakori jelenléte. A rendszertani szempontból Hippotherium primigenium fajba tartozó ló észak-amerikai eredetű, és a nemzetiség első bevándorlási hullámával érkezett a Kárpát-medencébe. A gyakori orrszarvúak közül három faj is élt a területen. Mindegyikük alacsony fogkoronájú, ami arra utal, hogy lombevők voltak, s táplálékukat az erdős vagy bokros területekről szerezték be. A Rudabányán közönséges disznófélék három kihalt faja alapján arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az emlősállatok tízmillió évvel ezelőtt a legutolsó európai szubtrópusi erdei környezetben éltek. Az eddig megvizsgált 250 kérődző csontjai között legalább hat fajt lehetett kimutatni, az erdősültebb, nedvesebb és melegebb körülményeket igénylő Dorcatheriumot, szarvasféléket és gazellákat. Ökológiai szempontból a rudabányai 10 millió évvel ezelőtt élt igen nagy fajgazdagságú állatvilág a Kárpát-medence nagy részét kitöltő Pannon-tó partszegélyén, trópusi-szubtrópusi körülmények között, mocsárkörnyéki erdei, és kismértékben nyíltabb, bokros vegetáció különböző biotópjaiban élt. A maradványok a mocsári-tavi üledékgyűjtőben nagyrészt rövid szállítódás után halmozódtak fel.