Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Archívum - Hogyan született meg 1939-ben „A vasércbányászat szaknyelvének szókincse Rudabányán" című doktori disszertációm? (Dr. Tarján Jenő)

Archívum Hogyan született meg 1939-ben „A vasércbányászat szaknyelvének szókincse Rudabányán" című doktori disszertációm?* |DR. TARJÁN JENŐ Furcsa érzések kavarognak bennem, hiszen az 50 évvel ezelőtt megírt disszertáció előszavában megvan a válasz a címben feltett kérdésre. Csak egy nevet említek, Dr. Schwartz Elemér professzorét, aki szentgotthárdi származású „sváb" ciszterci rendi szerzetes volt, s egy nyelvészeti szemináriumi gyakorlaton a hivatások és foglalkozások szaknyelvének eredetét vizsgálta {Standes- und Berufssprachen). Már másodéves egyetemi hallgató koromban megadta szakdolgozatom címét: Wortschatz der Bergmannssprache des Einsenerzbergbaues in Rudabánya. A probléma furcsa módon édesapámmal keletkezett, akinek tulajdonképpen köszönhetem, hogy a kinyomtatott disszertáció létrejött. Tudniillik 1933-ban, az érettségi után természetesnek találta, hogy én csakis a soproni Bányamérnöki Főiskolán folytatom majd felsőfokú tanulmányaimat, és bányamérnök leszek. Már 7-8 éves koromtól kezdve egészen addig, amíg Miskolcra nem kerültem a Lévay József Református Gimnáziumba, mindig magával cipelt a bányába, még a kurityáni szénbányába is. Vasárnaponként hajnaltól körülbelül délig figuránsként vele kellett mennem a környező falvakba. Ezekből a falvakból, különösen Alsó- és Felsőtelekesről sok, földmüveléssel foglalkozó család férfi tagjai (az úgynevezett „kétDr. Tarján Jenő nyelvész, egyetemi docens (1915 - 1999) a rudabányai (akkor még) Érc- és Ásványbányászati Múzeum felkérésére 1990-ben írta az itt olvasható visszaemlékezést, amit néhány kevésbé lényeges szövegrész kihagyásával közlünk.