Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Évforduló - 130 éve hunyt el Volny József. (Hadobás Sándor)

Évforduló 130 éve hunyt el Volny József HADOBÁS SÁNDOR Bár a legszűkebb szakma még számon tartja a nevét és tevékenységét, mégis azt mondhatjuk, hogy Volny József alakja már a múlt ködébe veszett. Halálának közelgő 130. évfordulója jó alkalmat nyújt arra, hogy emlékét kiemeljük a feledés homályából. Életútjának és munkásságának itt következő rövid áttekintése meggyőzheti az olvasót arról, hogy korának jeles bányász-kohász szakembere, műszaki vezetője érdemes az utókor megbecsülésére. A hazai nyomtatott forrásokban csak kevés adatot találhatunk róla (Szinnyeinél, a Magyar Életrajzi Lexikonban és a múlt századi vasiparral foglalkozó publikációkban). Viszont a szlovákiai kiadványokban alaposabban foglalkoznak vele, ami érthető, hiszen születési és halálozási helye ma ott található, s munkásságát is döntően a Felvidéken fejtette ki. Legrészletesebb pályarajzát a reprezentatív szlovák technikatörténeti kézikönyvben olvashatjuk. Volny József 1819. március 12-én született Szépesolasziban (ma Spisské Vlachy). Apja Volny János (? - 1831), anyja Sommer Anna Mária. Három fiú- és két leánytestvére volt. (A család neve, amit Wolny alakban is írtak, apai ágon szlovák ősökre vall [volny = szabad], míg anyai részről szepességi német felmenőik voltak.) Elemi iskolába szülőhelyén járt 1825 és 1831 között. Édesapja halála miatt rokonai segítették magasabb szintű képzését. 1831-től 1839-ig gimnáziumi hallgató Kassán, majd egy évig filozófiát, újabb esztendeig jogot tanult. 1841-től ösztöndíjasként a Selmecbányái Bányászati Akadémia diákja, ahol 1844-ben fejezte be tanulmányait. 1844-1848-ig kamarai alkalmazott a besztercebányai bányászatnál. 1848-49-ben egy félreguláris önkéntes csapat tagjaként részt vett a fegyveres harcokban. Emiatt Világos után rövid ideig bujdosni kényszerült.