Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Közlemények - Ércőrlő malomkövek Telkibányán. (Benke István)

sá fejlődött, és még ma is fellelhető több ezer olyan horpa, vala­mint számos táró és akna helye, amelyek egy hajdani virágzó bá­nyászatról tanúskodnak. Középkori vízduzzasztó-gát maradványai Telkibánya határában. A bányából előkerülő érc kohósítás előtti feldolgozása, dúsítá­sa, az ércelőkészítés a mai napig is a bányák feladata. Ez már a kö­zépkorban nagy szakmai tudást igénylő, összetett eljárás volt. A lefejtett érc válogatását már a bányában elvégezték. Az aranyban és ezüstben dús darabokat, amelyek alkalmasak voltak közvetlen kohósításra, lezárt bőrzsákokban kiszállították, és szigorú felügye­let mellett nagy öntöttvas mozsarakban megtörték. A dúsításra ér­demes érceket első lépésként mosásnak kellett alávetni, amit álta­lában függőrostán végeztek, és osztályozással kapcsoltak össze. A kézzel válogatott és meddőtől megtisztított nagyobb darabokat a kéntartalom csökkentése érdekében konyhasó hozzáadásával, kló­rozó pörköléssel zárt kemencékben vagy erre a célra kiképzett szí­nekben (oldalt nyitott faépítményekben) felhevítve kezelték. A rostán áthullott apróbb szemszerkezetű érceket tovább kellett őröl­ni. A vízenergia hasznosítása előtt ezt kézi őrlőköveken végezték, később nyilaszúzókat alkalmaztak, ami csaknem minden bányavi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom