Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - Vasgyártó-telep a Murány-patak áttörésében (Bretka - Beretke, Szlovákia). (Peter Cengel - Pavol Horváth)

massa«-ként említik. " A másik információ: „Jellemző az egykorúak tájékozatlanságára, hogy Skerlecz Miklós a Helytartótanácsban egyedül a herényi vasműről tudott Gömör megyében, ráadásul mint létező üzemről. L. Berényi Pál: Skerlecz Miklós bár művei. Budpaest, 1914. 189. " A jegyzetekből kiderül, hogy Heckenast a Besztercebányai Levéltár anyagából (Protocollum 1773-1776, Protocollum 1780-1783) és Bartholomaeides gömöri monográfiájából merítette a fenti adatokat. Az említett források kutatására alkalmasint még sort kerítünk. Az eddigi anyaggyűjtések során több írásos és szóbeli közléshez sikerült hozzájutnunk. Gál Lajos a vasgyárról a következőket írja: „Szemben a barlanggal, a folyócska túlsó partján a Rosszgyár romjai dacolnak az idővel. Érdemes átgázolni miattuk a folyón. Mesterien egymásra rakott kőből készült falak, épületmaradványok és egy épen megmaradt boltíves kapu árulkodnak róla, hogy egykor itt szorgos kezek munkálkodtak. Hogy mit készítettek, mára már nehéz kideríteni. A helybéliek Szöggyárnak is nevezik. Valószínű, hogy a romok egy 17-18. századi hámor maradványai. A gömöri hámorok a Rákóczi-szabadságharc idején jelentős szerepet játszottak a kuruc fegyvergyártásban. Ezek sorába tartozhatott a beretkei Rosszgyár is. Békés időben azonban készíthettek itt különböző ipari és mezőgazdasági szerszámokat is. A nyersanyagot - vasat ugyanis nem kellett messziről szállítani, a vashegyi bányák és vasolvasztók nem estek túlságosan távolra innen, sőt egy időben még a közeli Licén is bányásztak vasat". Gaál ezeket az adatokat a helybeliektől szerezte. Az egykori üzemre két megnevezést említ: Rosszgyár és Szöggyár. A „rossz" jelzőt talán azért kapta, mert a gyártelep a terep adottságait használta ki, amennyiben csak agy keskeny partszél adott lehetőséget az építkezéshez, ezért magasabb vízjárásnál gyakran víz alá került, vagy a tulajdonosok viszálykodása miatt csak rövid ideig üzemelt. Gaál feltételezését, hogy egy hámorral van dolgunk, azzal bővíthetjük, hogy egy nagyolvasztós üzemről van szó. A környéken folyt bányászati tevékenységről 1872-82 és 18981903 között J. Alberty tesz említést. Érdekes még egy szóbeli közlés a beretkei Katona Lászlótól. Állítása szerint 1925-ben egy önA vízárok boltíves gátkapuja a legépebb rommaradvány.