Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Archívum - Vasérckutatás Bódvarákó és Tornaszentandrás környékén (1938). (Közli: Hadobás Sándor)

számolnak a munka céljáról, előzményeiről, menetéről és eredményeiről (illetve inkább eredménytelenségéről). A kor legkiválóbb geológusai által papírra veteti sorok ma is érdekes és tanulságos olvasmányul szolgálhalnak az érdeklődők számára, ezért talán nem lesz haszontalan, ha lapunk hasábjain közöljük a még publikálatlan dokumentumokat. Az első alkalommal dr. Rozlozsnik Pál (Bindtbánya, 1880 - Budapest, 1940) jelentésével ismertetjük meg az érdeklődőket a Bódvarákó és Tornaszentandrás környékén végzett vasérckutalásokról. Az eredeti gépirat másolata a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bányászatlörténeti Múzeum (Rudabánya) adattárában található Pantó Endre (1900 - 1982) bányamérnök, a rudabányai vasércbánya egykori igazgatója hagyatékából. A szöveget a mai helyesíráshoz igazítottuk. A lábjegyzeteket a közreadó készítette. A Bódvarákó és Tornaszentandrás községek területén található vasérc-előfordulások régóta ismeretesek. Az Osztramos-hegy

1 barna vasérctömzsét közel egy évszázad óta fejtik. A martonyi vasérc-előfordulásra pedig 1876-ban, tehát hatvan évvel ezelőtt bányatelkeket adományoztak. Az Osztramos-hegyen a magyar kincstárnak és a RimamuránySalgótarjáni Vasmű Rt.-nak voltak bányatelkei, míg a martonyi előfordulást az 1900. év körül több éven át a Hernádvölgyi Magyar Vasipari Rt. bérelte s aknázta ki. Jelenleg az a helyzet, hogy a kincstár az osztramosi előfordulás összes bányajogosítványait megszerezve, e helyen állandó bányászatot folytat. A martonyi előfordulást pedig a közelmúltban Demel Károly szerezte meg, s jelenleg e helyen is folyik a termelés. A termelt vasércet a diósgyőri vasgyár veszi át. 1 Osztramos-hegy: az Esztramos-hegy nevének régebbi, a peleontológiai szakirodalomban ma is használt formája.