Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Archívum - Vasérckutatás Bódvarákó és Tornaszentandrás környékén (1938). (Közli: Hadobás Sándor)

Archívum Vasérckutatás Bódvarákó és Tornaszentandrás környékén (1938) Közli: HADOBÁS SÁNDOR A trianoni határok megvonásával hazánk elvesztette történelmi bányavidékeit, ezért az ásványi nyersanyagok tekintetében krónikus hiánnyal küszködött a magyar ipar az 1920-as, 30-as években. Különösen a vasérc-ellátással voltak gondok, mivel egyetlen megmaradt műrevaló lelőhelyünk, a rudabányai minden igyekezet ellenére a szükségleteknek csak alig 20 %-át tudta biztosítani, a többit importból pótolták. A kor politikai viszonyai között azonban ez a megoldás kockázatos volt (a vasérc-behozatal nagy része ugyanis az akkoriban nem éppen baráti Csehszlovákiából származott), ezért minél nagyobb arányban önellátásra kellett törekedni. A M. Kir. Földtani Intézet kiváló szakemberei intenzív kutatásokat folytatlak a csonka országnak azokon a területein, amelyeken számolni leheteti új, addig ismeretlen vagy jelentéktelenségük miatt figyelemre nem méltatott vasércleiepek feltárásával (Mecsek, Bakony, Bükk, Rudabányai-hegység). Az évekig tartó munka nem sok eredményt hozott, de annyi haszna mégiscsak volt, hogy jelentősen hozzájárult a vizsgált térségek alaposabb földtani megismeréshez. Az 1930-as években a Rudabányai-hegység északkeleti végében fekvő kisebb vasérc-lelőhelyekre koncentrálódott a kutatók figyelme a Bódva folyócska keleti partján. Itt kél helyen (Martonyi, Esztramos-hegy) folyt vasérctermelés akkor és történelmi adatok szerint időnként a múltban is, tehát a terület nem volt „terra incognita" a szakemberek előtt. A több alkalommal végzett vizsgálatok azonban e tájon sem hozlak sikert. A megbízók számára készített, napjainkig fennmaradt összefoglaló jelentések részletesen be-