Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Tanulmányok - Velty István, a „kutató". (Fejezetek a magyar bauxitkutatás és -bányászat korai történetéből). (Tóth Álmos)

lam fel nem talált levéllel, állásfoglalással vitatkozik: „Ezért humbug a Maszobal azon állítása, vagy másoké, hogy a városlődkislődi területnek 1950-ben Szentes által történt geológiai térképezésekor, vagy mások, kimutatták volna a »bauxit« fedőrétegek jelentős kiterjedésű előfordulásait, mert ténylegesen nem bauxit fedőréteget, hanem csupán eocén mészkövei mutattak ki, viszont ezen a területen az eocén mészkő több [mint?] félévszázada minden szakember előtt ismert volt. " Hivatkozik Vadász Bauxitföldtanára: „Ez az 1953-ig ismert összes honi bauxitos területeket részletesen leírja. Meg sem említi és ismeretlen előtte is a munkámmal felkutatott szálban álló bauxit-objektumot. " [Eredeti fogalmazás. T.Á.] Velty 1961. márc. 25-i levelével

21 értesíti NIM Színesfémipari Főosztályát, miszerint „A Budapesti Fővárosi Bíróság 25. P. 31.000 számú végzése

22 folytán csatolom a 7 sorszám alatt benyújtott előkészítő irataim másolatát. " Nyilván ezzel függ össze, hogy a Bauxitkutató Vállalat Velty-dossziéját Barnabás K. - ránk maradt cédulája szerint -1961. márciusában átadta a NIM Jogügyi Osztályának „tanulmányozás végett". Velty geológus kapcsolatai. Kapcsolatteremtő képességéről már némi képet alkothattunk. De Velty Istvánnak a szakmai kapcsolatai is kiválóak voltak. Jelzi ezt például, hogy a lovasi, alsóörsi és balatonalmádi „vasérc" zártkutatmányai megvizsgáltatása ügyében a m. kir. Iparügyi Miniszter rendelkezett. A Földtani Intézet igazgatója (Lóczy Lajos) a miniszter 54.596/1936. X. sz. rendeletére személyesen vizsgálta meg ezeket Szentes Ferenc egyetemi tanársegéd kíséretében. Lóczy jelentésében hivatkozik 1934. október 2-i geológiai kirándulására, amelyre Velty kíséretében került sor. Hasonló módon vizsgáltatta meg Velty 1936-37-ben a Balatonalmádi, valamint Felső- és Alsóörs között szerinte több helyen szálban álló „hematit, limonit és mangánvasérc "-kibúvásokat. 1949-ben Schmidt Eligius Róbert és Jámbor Miklós tanulmányozták a vörösberényi „vasérc"-vt és a szentkirályszabadjai 21 Utolsó, általunk ismert aláírása már remegő kézre utal. Ekkortájt hetvenegynéhány éves lehetett. 22 A Fővárosi Levéltárban a kérdéses periratok keresése - kérésemre folyamatban van.