Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Tanulmányok - A bányászat története Komlóskán. (Havassy András)

A Komlóskai-medence földtani viszonyai A Kárpátok két vulkáni vonulatát összekötő Eperjes-Tokaji­hegység (magyarországi része Tokaji-hegység vagy Tokaj-Zemp­léni-hegyvidék) fő tömegét létrehozó vulkanizmus a miocén kor bádeni korszakában (kb. 13,5 millió éve) kezdődött, súlypontja a szarmatában volt, de a kitörések csak a pannóniai korszakban (kb. 9,4 millió éve) haltak el. Az ismert legidősebb képződmények (Vepor krisztallin aljzat, zempléni paleo-mezozoós aljzat [ezt kép­viseli a határ szlovákiai oldalán a Zempléni-szigethegység], triász karbonátos alaphegység) a felszínen nem találhatók meg, csak fú­rásból (Rudabányácska 700 m, Sárospatak 225 m) ismertek. A Komlóskai-medence alapzatát savanyú (alsó) piroxénandezit képezi, amelyet a területen később lezajlott vulkáni utóműködés erősen elbontott (2-3. ábra). Képződése túlnyomó részt tenger alatt játszódott le, ezért jellemző megjelenési formája a vízbe nyomuló lávából keletkező párnaláva-szerű pépérit (1. kép). Ennek feltáró­dása a Bolhás-hegyen figyelhető meg. Ezzel a kőzettel együtt for­dul elő az andezit agglomerátum és tufás agglomerátum. A vulkáni működés szüneteiben lepusztulás zajlott. A követke­ző vulkáni ciklus terméke a riolit ártufa, amely a medence keleti peremén van a felszínen. Itt a később rátelepült kemény lávakőze­tek védték meg a lepusztulástól. A nyugati peremhegyek lábánál csak kisebb foltokban, a védett helyzetű mélyedésekben maradt meg. A kőzet egy része áthalmozott képződmény, több helyen kö­vületes. Gyakran forrásokat táplál melyek esetenként vulkáni utó­működésre utalnak (pl. a kénhidrogénes vizűjellegzetes nevű Bü­dös-forrás). A vulkanizmus következő ciklusa során keletkezett a peremhe­gyeket alkotó savanyú, tömbös (felső) piroxénandezit, amelyet a hegycsúcsokon lemezes (felső) piroxénandezit vált fel. Ez utóbbi egy egykor nagyobb területre kiterjedő lávatakaró maradványa (GYARMATI P. 1966, 1977). A medence nyugati részén közvet­lenül a riolit ártufára települt. A tömbös és a lemezes változat egy­mástól nehezen választható el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom