Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)
Tanulmányok - Jean Baptiste Morin francia orvos látogatása az alsó-magyarországi bányavidéken (1615). (Dr. Magyar László András)
megélni. Pedig negyedóránként kell fel-le szállniok, megállás nélkül. Aki pedig lop, arra kegyetlen büntetés vár. Morin kérdéseket tesz föl a bányafelügyelőnek a földalatti bányavizekről s ezek gyógyhatását bizonygatja. Elbeszéli, hogy Woissan uraság adott neki néhány, bányájából származó követ: ezek egyikét tolmácsa segítségével porrá törte, s lombikban desztillálta: két unciánál több remek illatú „cordialis" vizet nyert így. A maradékból pedig 22 karátos aranyat és a kén-virághoz hasonló sárgás földet nyert. Morin zárásképpen megjegyzi: Kár, hogy nem jár több természettudós a bányákban, hiszen annyi ott az érdekes kutatnivaló. A besztercei bányából például egy réztartalmú zöld patak ered, amely telis-tele van tinktúrákkal, ám ezekről majd - írja - egy másik (egyébként soha meg nem jelent) művében ír. Morinék végre elérnek a bánya aljára. A felügyelő kéri Morint, szálljanak föl a szíj-felvonón. De a francia hajthatatlan: újra megteszi az utat visszafelé. Több óra múlva, a kimerültségtől és a hidegtől félholtan ér a praefectus bányaközeli házába, felmelegszik, ruhát vált, s az őket köszöntő 10-12 bányásszal jót isznak - persze a vendég költségén - a kiállott fáradalmakra. Morin beszámolója itt véget ér. Remélem, ez a rövid ismertető nem csak a bibliográfusok érdeklődését kelti föl: hiszen Morin útleírása sok egyéb szakterületnek is érdekes és értékes forrása lehet. A fenti tanulmány eredetileg Jean Baptiste Morin és Magyarország címmel a Magyar Könyvszemle 1998. évi 1. számában jelent meg. Ez a folyóirat azonban kívül esik a bányászattörténet iránt érdeklődők látókörén, így a számunkra eddig ismeretlen adatokat tartalmazó fontos írás elkerülhette a figyelmüket. Ebből a meggondolásból határoztuk el ismételt közlését (a bányászati vonatkozásra utaló új cím alatt), amelynek engedélyezéséért a szerzőnek és a MKsz szerkesztőségének ezúton mondunk köszönetet. - (A szerkesztő.)