Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 2. (Rudabánya, 2006)

Archívum - Jelentés a rudabányai vasércbányászat és a település fejlesztéséről (1953). (Közli: Hadobás Sándor)

művelését helyben részletesen megtervezzék. Ennek előfeltétele a helyi mérnökség sürgős és megfelelő mértékű kifejlesztése. II. Földalatti művelés A nagyobb mélységben elhelyezkedő érctestek feltárására a rudabányai ércesedés vonulatában a +225 méteres szinten 4 km hosszú altárót hajtottak ki, túlnyomórészt falazott kivitelben. A földalatti művelésre kerülő érctestek éppen úgy, mint a külszínen, egymástól függetlenül és teljesen szabálytalanul helyezkednek el. Az egyes érctestek méretei is igen változóak. 1949. évben az ötéves terv indulásakor a föld alatt 299.600.- to barnavasérc és 333.300- „ pátvasérc. Összesen: 632.900.- to vasérc volt feltárva. A f. évi

2 üzemterv szerint 1954. január 1-én a föld alatt feltárt érc vagy on a következő képet fogja mutatni: barnavasérc 905.000.- to pátvasérc 980.000.összesen 1,885.000.to. Az üzem tehát az ötéves terv első 4 évében termelése mellett tekintélyes földalatti feltárásokat végzett. A földalatti bányaművelésnél a helyi viszonyoktól függően kétféle fejtésmódot alkalmaznak, éspedig a főtepásztás fejtést kézi tömedékeléssel és az újabban bevezetett osztószintes kamrafejtést. Az eddig ismert földalatti művelésre kerülő érctestek érc vagyonát és az azokban egyszerre telepíthető munkahelyek számát évenkénti megoszlásban, valamint az így kialakított munkahelyek várható termelését a főtepászta és a kamrafejtésekre külön-külön a 2-es és 3-as számú táblázatok tartalmazzák. Az ércesedés természete a földalatti művelésnél és az egyes érctestek fejtésre előkészítésénél aránylag sok vágatkihajtást kíván, éppen ezért a bizottság szükségesnek tartja, hogy az üzem a 2 F. évi = folyó évi. 70