Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 1. (Rudabánya, 2006)
Tanulmányok - Rézflotálás Rudabányán az 1970-es években (Sóvágó Gyula)
- Az 1970-es évektől kezdve a kohászat kifogásolta a dúsított vasérc magas réztartalmát (Cu 0,10-0,15 %). A bányaművelés során elkerülhetetlen volt a rézszulfidokban dúsabb pátvasérc-tömzsök szegélyeinek kitermelése; ez okozta időnként a dúsított érc magasabb Cu-tartalmát. A peremi területeken található, rézben dúsabb, 141,1 kt mennyiségű ásvány-előfordulást a Ci kategóriájú megkutatottság alapján az Országos Ásványbizottság 94/65. sz. határozatában nyilvántartásba vette. Az innen kitermelt réztartalmú pátvasércet magas Cu-tartalma miatt vasércdúsításra alkalmatlannak ítélték, ezért azt flotációs dúsítás céljából Recskre szállították az Országos Érc- és Ásványbányák Rézérc Műveihez. Ennek mennyisége évenként az alábbi volt: Az elszállított rezes pátvasérc réztartalma 0,5-2,5 % között változott. Az 1972. év végén megoldhatónak látszott a rudabányai rézérc helyben történő dúsítása, ugyanis a Velencei-hegységben befejeződött a színesfém-ércek (ólom-cink) bányászata és dúsítása, így a flotációs üzem szabaddá vált. Az ólom-cinkérc flotálóüzemet 1973 februárjában leszerelték, és Rudabányára szállították, ahol a géppark felújítását követően azt rézérc-dúsításra alkalmassá tették. A szideritben (pátvasércben) a fontosabb rézhordozó szulfidok az alábbiak voltak: 1970 1971 1972 2.000 t 5.000 t 8.000 t Összesen: 15.000 t kalkopirit CuFeS 2 : 34,5 % Cu-tartalom, kovellin CuS: 66,4 % Cu-tartalom, bornit Cu 3 FeS 3 : 55,5 % Cu-tartalom. A rézszulfidok megoszlásának gyakorisága: kalkopirit 82 % kovellin 10 % bornit 8 %
