Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 1. (Rudabánya, 2006)

Archívum - Az Ormospusztai M. Kir. Államvasgyári Bányaüzem rövid történeti leírása (Hosztják Albert)

1917- ben 252 1918- ban 310 1919- ben 408 1920- ban 370 1921- ben 367 1922- ben 469 1923- ban 451 1924- ben 462 1925- ben 384 1926- ban 446 1927- ben 347 1.010.309 1.034.309 739.707 803.922 847.196 1.238.176 1.177.965 962.829 963.848 1.196.113 1.261.343 1915-18 években a fennebb feltüntetett számú hazai munkásokon kívül volt még 30-tól 120-ig terjedő számú hadifogoly, akiknek száma azonban nagyon ingadozott, mert sokat betegeskedtek, és visszautaltattak a hadifogolytáborba, s a pótlás pedig későn jött, - viszont az új hadifoglyok 2-3 hónapon át alig jöhettek számításba a teljesítményt illetőleg, - amíg t. i. megszoktak és begyakoroltattak -, mert hivatásos bányász egy sem volt köztük, hanem túlnyomó részben földművesek, és csekély számban professzionisták. Egészségügyi és baleseti állapotok ekképp alakultak: [lásd a következő oldalon!] A munkások viselkedése és magatartása kezdettől fogva kifogástalan volt, a háború alatt meg egyenesen hazafias: ritkaság volt, hogy valamelyik ellenszegült a parancsnak, pedig igazán megfeszítetten kellett dolgozni - 1915-17 években átlag évenkint 320 munkanapon át termelt az üzem, szóval minden második vasárnap és a kisebb ünnepnapokon is dolgozott az üzem s a munkások attól áthatva, hogy idehaza maradhattak s a fronton küzdők sorsa az ő munkájuktól függ - ellenvetés nélkül dolgoztak ünnepnapokon is. - A baj 1917 őszén kezdődött, amikor sem lábbelit, sem élelmet nem kaptak megfelelően (50 dkg margarin volt pl. egy havi zsíradag fejenkint) hiába való volt az üzemvezetőség kérése a