Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 1. (Rudabánya, 2006)

Archívum - Ormospuszta szénbányászatának első két évtizede

érdemli, hogy életéről és munkásságáról kissé részletesebben is szóljunk. 1881. április 7-én született a felvidéki Hibbe községben (Liptó vármegye). A lőcsei főreáliskolában érettségizett, majd 1901-től 1904-ig a Selmecbányái bányászati akadémián tanult. 1906-ban kapott bányamérnöki oklevelet, miközben 1905-től már a diósgyő­ri vasgyár barnaszénbányáinál tevékenykedett, egészen 1939. szeptember 30-án történt nyugalomba vonulásáig. Késői méltatója a következőket tartotta fontosnak kiemelni gazdag életművéből: „Már kezdő mérnök korában igen fontos feladatokat oldott meg, így a perecest H-es sz. ikeraknáknak lemélyítését vízdús úszóho­mokon keresztül. 1909-ben Ormospusztán vállalta a két lejtősakna telepítését és megindította ezek széntermelését. Az ormosi üzem megindítása után megtervezi a mucsonyi bányászatot és itt a ter­melést megkezdi. Ezen bányatelepet az O munkája elismerésekép­pen ma is Albert-telepnek nevezzük. 1928. novemberében a Diós­győri Vasgyárba rendelik, ahol átveszi a bányászati osztály veze­tését, itt, ezen beosztásban, mint a vasgyár összes szén, vasérc, mészkő, homokbányáinak központi igazgatója, a bányászat továb­bi fejlesztését vezeti és irányítja. Ezen szolgálati idejének utolsó évei alatt megtervezi a lyukói aknákat és elindítja az ország első fagyasztásos aknamélyítését, mely akkoriban Európában is csak harmadik volt. Kimagasló bányászati munkájának érdemeként 1938-ban a bányaügyi főtanácsosi címet kapta meg. Nyugalomba vonulása után éveken át, mint bányászati szakértő működött a borsodi bányászatnál, és fáradhatatlan szorgalommal, magát nem kímélve, dolgozott tovább a szénbányászat fejlesztése érdekében... Egész életét hivatásának szentelte, magánélete úgyszólván alig volt, szabadidejét is felhasználta arra, hogy munkatársainak, be­osztottjainak, a dolgozóknak sorsával törődjön. Mindig határozott, igazságos volt, erélyes, de emberszerető. Sokat tett azért, hogy a bányatelepek dolgozóinak kulturális igényeit a rendelkezésére állókeretek között kielégítse... " 6 6 [KRICSFALVI Jenői K. J.: Hibbey-Hosztják Albert 1881-1959. = Bá­nyászati Lapok, 92. évf. 1959. 8. sz. 555. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom