Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 1. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - Rézflotálás Rudabányán az 1970-es években (Sóvágó Gyula)

kívül a vasszulfidok is kiúsztak, de lúgossá téve a zagyot, a 9,5 10,0 pH értéknél már nem tapadtak a levegőhöz, és a meddővel távoztak. Az üzemben a lúgos közeg beállítása mészhidráttal történt. Ennek a szükségestől nagyobb mértékű adagolása a meddőhányó felületén az ülepedést hátráltatta. Az úsztatandó rézszulfidokhoz viszonyítva a zagyban sokkal több meddőszemcse volt, amelyeknek a vízhez való tapadását az őrlési körfolyamatba adagolt vízüveg segítette elő. A vízüveg hozzáadása azonban csak korlátozva történhetett, mert nagyobb mennyiségben az úsztatandó szemcséket is nyomta, ha viszont kevés volt, a meddő is kiúszott. A rézflotáló-üzem technológiai jellemzői Megnevezés Előaprítási finomság Őrlési módja Őrlési finomság Dúsítási eljárás Feladott zagysürűség Gyűjtőreagens Habképző reagens 400 g/l Na-etilxantát 80 g/t Flotanol G 60 g/t rezes pátvasérc 0-10 mm golyósmalom 95%-ban - 0,2 mm flotálás Nyomóreagens (1977-ig) Menten BP 4 50 g/t Vízüveg 500 g/t Mészhidrát 3400 g/t Őrlőgolyó felhasználás Malompáncél felhasználás Fajlagos villamos-energia felhasználás Fajlagos vízfelhasználás (ph 10,5) 456 g/t 336 g/t 66,06,kWh/t 2,43,m

3

/t