Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 1. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A bányászkapáról (Szemán Attila)

közül azonban egyen sem találunk szőlőfürtöt vagy levelet. A régi szakirodalomban mindenütt bányászoknak nevezik a pecséten szereplő két munkást, csak Czakónál olvasható utalás arra, hogy a város kívánsága lehetett a bányász- és földművelő-jellegnek az ábrázoláson való feltüntetése." 41 Talán ő is a kapára gondolt, de erről részletesebben nem írt. Amint azt már Agricola kifejtette, ez a kapa - a kapafejet tekintve - valóban megegyezik a mezőgazdaságival, bányászeszköz voltát azonban Czakó nem biztos, hogy ismerte, nem lévén sem bányász, sem történész. Mindent egybevetve, szőlőfürt, esetleg szőlőtőke vagy levél hiányában, tárószáj előtt érchalomba helyezett bányászkapával nehezen feltételezhető szőlőműves feltüntetése egy bányavárosi pecséten. Egyszerűbb hinni a bizonyítékoknak, elfogadni a bányászkapa létét munkaeszközként és bányászati jelképként, általánosságban és a nagybányai pecsétnyomón egyaránt. 41 Czakó, 12. p. 20