Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1963-1964
1963. szeptember 25., 1. rektori tanácsülés
- 25 -nek szüksége van a közkórházakra. Tapasztalatból mondja, hogy az sztk-rende^ésekkel gól kooperálnak a Fogorvostudományi Karon. Évek óta epitik ezt a kapcsolatot, a jövőben még intenzivebben szeretnék igénybevenni ezt a közös munkát. Ugyanezt a helyes utat kórházi relációban is meg lehet találni, de ezt nem lehet úgy csinálni, hogy előírják a közkórházaknak, hogy mit csináljanak. A kórházi főorvosok egyenrangúnak tudják magukat a tanszékvezetővel, legfeljebb as irányelvek elfogadását teszik mágiákévá. Helyesnek tartja, hogy kaptak egy platformot, amely alkalmat ad as együttműködés kiépítésére és a kollaboráció megszervezésére. Végh: Meglepetéssel hallotta a gyógyszerészképzésre vonatkozó javaslatot. Egy átképző jellegű esti egyetemet nem tart jónak, előbb egy átképző felsőfokú technikumot kell létesíteni. Bartha: Nem arról van szó, hogy a Főváros javaslatát teljes egészében elfogadják, annak kell örülni, hogy hajlandók érdemben tárgyalni, az Egyetemnek kell az együttműködést, a segítséget megfelelő szintre hozni. A gyógyszerészképzésre vonatmozó javaslat elől el kell zárkózni. Nem lehet elfogadni semmilyen részét a középfokú képzésnek, mert egészen más alapról indul a középfokú, mint a felsőfokú oktatás. Rektor: Elsősorban leszögezi, hogy szó sincs arról, hogy rövid utón ezt a javaslatot tető alá hozzák. Megnyugtatja a rektorhelyettes asszonyt, hogy ez a veszély nem fenyeget, annál is inkább, miután benne is megvan a kellő óvatosság, különösen miután azon az állásponton van, ami minden rektori tevékenységében szeretné, ha kidomborodna, hogy a tanszékvezető professzorok felelőssége mindenekelőtt a legmesszebbmenően érvényesüljön. Arról sincs szó, hogy a Főváros fogja kijelölni, hogyan segítsen. Az Egyetem mondja meg az elképzeléseit, ha megtudják adni örömmel és köszönettel veszik, egyébként csak zavarnak; ezt kell megfelelő diplomáciával kifejezni, de örömet is kell mutatni, hogy a Főváros részéről közeledés történt. Egyetért Bartha elvtárssal abban, hogy a tárgyalást úgy kell folytatni, hogy a Főváros és az Egyetem is jól járjon. Meg kell nézni, hogy az a főorvos is megtalálja a számítását, aki bekapcsolódik az oktatásba, lásson valami perspektívát a munkában, de ez nem abban kell megnyilvánuljon, hogy ő vizsgáztat. Osztja Bartha elvtárs véleményét abban is, hogy ezt az anyagot mindenképpen pozitívumként kell venni. Azt hiszi nem felesleges erőfeszítés, ha megpróbálják az egészséges együttműködést kialakítani, persze a medikus-képzés érdekeit szem előtt tartva.
