Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1963-1964
1963. november 13., 2. rektori tanácsülés
- 27 -egy szakma professzora nehezebben tud saját maga anyagából kiszakítani egy részt és fájdalmasabb számara, mintha rákényszeritik bizonyos tekintetben, hogy a korlátolt idő miatt .egyes helyeken ilyen eszközökkel kell élni. Sós: Ki lesz az, aki vállalja est ? Általában tudják hol a baj, pl. a belgyógyászat kórélettant oktat, nem foglalkozik diagnosztikával és terápiával úgy, ahogy az kell a gyakorló orvosnak. A sebész megtanítja a legnagyobb műtéteket, de nem foglalkozik kis-sebészeti kérdésekkel, amelyek a gyakorló orvos számára fontosak. Rektor: A részletekbe belehatolva kell megmondani, hogy mi az, ami kimaradt és bele kell venni és mi az, amit ki kell hagyni, miről kell kevesebbet és miről kell többet beszélni. Ez az a nagy munka, amit el kell végezni, ha bejönnek a tematikák.Úgy gondolja, hogy kell olyan bizottság, amelynek ez a feladata és meg tudja oldani. Más kérdés, hogy vitatkozni kell, de meg kell csinálni, ez a feladat. A maga- tárgyából tudja, hogy egy uj tárgyat kell kialakítania, olyan kevés az óraszáma. Ha logikusan és észszerűen akarnak eljárni, sokat kell vesződni azzal, hogy a tananyagot hogyan állitsák át és ennek megfelelően milyen könyveket Írjanak. Lehet, hogy 1.5 év után kiderül, hogy a reformnak ez a része hasznavehetetlen, rossz, de várni kell, amig tapasztalataik lesznek. Elméletben azt mondani,hogy keresztülvihetetlen, nem helyes, várni kell addig,* amig adatok állnak rendelkezésre, hogy a reformon esetleg változtatni kell. Arra kéri a dékán urakat, hogy a saját karukon belül ilyen értelemben készitsék elő a munkát, és ezzel a jövőben, különösen az elkövetkezendő félévben nagyon sokat kell foglalkozni és törődni, és többszörösen meg kell nézni azt, hogy egy tanszék tárgyát hogyan alakították át es ebben feltétlenül segítséget kell nyújtani. Tudomásul szolgál.