Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962
1962. március 13., értekezlet
- 5 -ni, egyes intézeteken belül, egyes emberek szerencséje fogja meghatározni az előléptetési lehetőséget, nem pedig szakmai, emberi, egyéb szempontok. A tabula rását csinálni kell egyrészt, mert olyan a hangulat, hogy ezt megkívánja, másrészt azért, mert valóban igazságtalan az elosztás. Vannak olyan klinikák, pl. Tüdő, ürthopädklinika, amelyek nyögik a jelenlegi elosztást a klinikákon belül, az elméleti intézeteken belül nagyon sok az aránytalanság, ha az oktatási normákat nézik elsősorban, pl. a Biokémia éppen megkapja a maga normáját, az Anatómia pedig negyedrészét kapja meg annak, ami kijönne, Ha ezek a számok nem is tükrözik mindig a teljes valóságot. Fel kell osztani azért, mert a terhelések nagyon különbözőek és hogy bizonyos nyugalmat érjenek el ezen a területen, azonban, hogy a továbbiakban bármiféle szerve az Egyetem vezetésének kádermozgatás vonalán valamit sikeresen végezhessen, a minőségek közötti megoszlást nem szorosan kell csinálni, valami sakkozási lehetőséget biztosítani kell, még akkor is, ha ez időnként vitát eredmény ez./Pld. adjunktus I, II. fokozat, tanársegéd I,II,III. fokozat/ Nem érzi szükségét a visszamenőleges tisztázásnak, egyébként ezért a Személyzeti osztály vállalja a felelősséget, ha a kérdés igy merül fel, tekintettel arra, hogy amikor ezek az áthelyezések, cserék megtörténtek, - lehet, hogy nem mindig a legbölcsebben - azonban mindig a konkrét szükségleteknek megfelelően történtek az átcsoportosítások. Kétségtelen ott hibáztak, hogy voltak időszakok, amikor nem használták ki kellően a Minisztérium által a költségvetésben biztosított lehetőségeket. Különben az átcsoportosításokra, áthelyezésekre. egyes feladatok késztették őket, és sokszor aközött kellett választani, hogy elbocsássanak-e egy embert, vagy elengedjenek-e, vagy egy állást cseréljenek meg. Olyan igazságtalanságok voltak, amik pa mór nincsenek; olyanok, hogy kénytelenek voltak az utóbbi időben III.osztályú tanársegédből adjunktust csinálni, mert hosszu-hosszu éveken keresztül az illető nem tudott előlépni. Rengeteg olyan volt, amikor szükségesnek látták, hogy két lépcsővel ugrassanak előbbre embereket, tekintettel arra, hogy annyira elmaradtak az évek volyamán, azért,mert az intézetnek adott keretek nem tették lehetővé az előléptetésüket. Többé-kevésbé az utóbbi 4-5 évben az igazságosság felé haladt az állások eloszlása. Maga részéről ellene volt annak,hogy az Egyetem vezetése, a rektor kiadja a kezéből a státusok feletti rendelkezés jogát és szétossza azokat a tanszékekre, azonban az utóbbi egy évben lezajlott események, politikai és taktikai meggondolásból most mór őt is arra késztetik, hogy elkerülhetetlen a szétosztás, azonban ezt nem csinálná meg — mint pl. ebben a táblázatban van - minőségre felbontva. Reálisnak^látná azt a javaslatot, pl: I. Belklinikának meghatározni, hogy van 31 állása, ebből egy egyetemi tanár, adjunktus és docensi összesen 7» a tanársegédi, gyakornoki garnitúrából 24. Ez lehetőséget ad a továbbiakban arra, hogy ne mechanikusan kerüljön sor a jövőben az előléptetésekre.
