Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963
1962. október 24., 2. rektori tanácsülés
- 22 -10 Radnót: Ezt a legnehezebb megoldani, vannak olyan körül mények, amiket figyelembe kell venni. Rektor: Egyetért azzal, hogy a harmadszori szigorlatokat komolyan kell vinni, mivel itt jönnek ki az oligofrén egyének, akiket nem szabadna tovább engedni. Az egyetlen mod arra, hogy lehetőleg ott ahol megérdemli, valóban buktassák el és merjék kimondani, hogy az illető nem alkalmas orvosi pályára. Ha megnéznek egy-egy ilyen esetet, az indexből kiderülj hogy milyen kínlódással ment át a vizsgákon, de a végen mindenütt átengedik. Mindenki megvan győződve arról, hogy nem való orvosnak és később előáll a probléma, hogy mit csináljanak vele. Radnót: Most először élt azzal a lehetőséggel, ami kari szinten felmerült, hogy a tanszéktől kérjenek az illetőre vonatkozóan véleményt, hogy kapjon-e további engedélyt vagy sem. Rektor: Tekintve, hogy az ő tanszékéről van szó, már most megmondhatja, hogy a válasz nemleges. 4- évig foglalkoztak az illetővel, 6 embernek az a véleménye, hogy nem való orvosi pályára. Balogh: Donáth docens javaslatának a nehézségeket tekintve vannak előnyei. Tarján: A nyugdijas professzor azonban jogilag nem vonható felelősségre. Rektor: Kivétel nélkül kapnak egy bizonyos összeget,mint nyugdíjasok, ha^fizetést kap akkor már jogviszony is van, felelőssé tehető, de akkor be kell venni a megbizásba, hogy ezért a fizetésért köteles ezt és ezt elvégezni. Bogina: Példaként emliti, hogy ha behiv egy nyugdijas dolgozót pénztkezelni és baj történik, fegyelmileg nem vonhatja felelősségre, mert már nem áll vele jogviszonyban, csak birói utón eszközölheti a felelősségrevonást, jólehet azért a munkáért tiszteletdijat kap. Rektor: Ha arra gondolnak, hogy pl. egy hallgatót a vizsgáztató tanár elbüktat, az elnök /nyugdíjas professzor/ nem ért vele egyet, akkor mit tegyenek ? Ez a kérdés elég sok nehézséget tár fel mindkét oldalról. A tanfegyelem T
