Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963
1962. október 24., 2. rektori tanácsülés
- 12 -6o Tarján: Kérdezi, hogy ilyen körülmények között is a rektor rendelkezésére állna-e bizonyos keret, amiből a rendkívüli esetekben prémizálhatna ? Rektor: Karok között szétosztana bizonyos keretet, a dékán rendelkezésére bocsátaná, a dékán a maga operativ munkájával szétosztaná ezt a keretet azzal, hogy a kari életben végzett jó munkáért jutalmaz. Radnót: Helyes lenne azt elfogadni, hogy a gazdasági rektorhelyettes kidolgoz egy ilyen irányú tervezetet és majd azt kell megbeszélni. Szenes: Korábbi javaslata volt, amit nem fogadtak el, hogy azokon a területeken, ahol nem mérhető reálisan az elvégzett munka ott az 5 /o-ból 4- %-ot olvasszanak be a törzsfizetésbe és maradjon egy kisebb összeg külön munkák premizálására dékáni, vagy rektori szinten. Egyetért rektor elvtárs eredeti javaslatával, hogy egy bizonyos összeget tartsanak fenn rektori, dékáni szinten és az összeg többségét adják a tanszékvezetőknek. Egy megkötést javasolna ez esetben, hogy szabják meg a határokat, hogy milyen összeggel jutalmazhat a tanszékvezető, pld. tanársegédi, adjunktusi kategóriában. A Marxista Tanszékre vonatkozóan az a javaslata, hogy kapja meg a tanszékvezető a megfelelő összeget és aszerint döntsön. Radnót: Tarján dékán felvetette, hogy vannak bizonyos központi funkciók, ezek is kétfélék: bizonyos funkciókért az illető, aki azt ellátja fizetést kap /pl» pófrefcá-gnt/, és vannak, akik nem kapnak érte fizetést. Ennél a tervezésnél ezt figyelembe kell venni. Bogina: Az itt kialakult gyakorlat ellentétben áll azokkal a méretekkel, amelyekkel az orvostudományi egyetem dolgozik. Nem közömbös, hogy egy 41oo-as létszámú intézményről van-e szó, vagy egy 4oo személyes intézményről. Ez a gyakorlat egy kis intézménynél követett gyakorlatnak felel meg. Ott a szerv vezetője el tudja bírálni minden dolgozó munkáját többé-kevésbé, de ilyen nagy szervnél nem lehet. Biztos van 15oo olyan ember, akivel a rektor ur nem találkozik sohasem. A javaslatnak van egy veszélye; a prémium eredeti jellege és annak kidomboritása általában az intézet vezetőjétől függ, lesz olyan intézetvezető, aki a dolog könnyebbik oldalát választva ad mindenkinek loo ft-ot, viszont lesz olyan, aki meghatározott feladatokat, vagy elvégzett munkákat kiván jutalmazni a keretből. Ezzel számolni kell, de ez később ki fog egyenlitődni. Ezt tudja a korábbi munkahelyén kialakult gyakorlatból. Az a javaslat, amit ki fog dolgozni, ezekre a kérdésekre is ki fog térni konkrétabban. a