Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963
1962. október 24., 2. rektori tanácsülés
Io -53 Rektor: Fel akarja vetni elvileg a következőket: évek óta kínlódnak a premizálással, minden évben kétszer. Mindenki úgy tartja nyilván ezt, bogy hibát nem követett el, szemrehányást senki sem tett neki, tehát premizálható. Ez meglazítja az ember erkölcsi érzését,akkor, amikor a jutalmakat kiosztja, kellemetlen helyzetet teremt. Beszélt Bogina elvtarssal ebben az értelemben, hogy tulajdonképen van-e egyáltalán a gazdasági életben a premizálással kapcsolatban valami olyan rendelkezés, ami ezt a gyakorlatot szabja meg, amit itt megvalósítottak ? Kiderült, hogy ilyen nincs. Felvetődik, hogy helyes-e ezt továbbra is igy fenntartani,hogy minden évben meghatározott időben fizetéskiegészitést nyújtanak a dolgozók nagy százalékának, vagy pedig a premizálást próbálják meg arra felhasználni, amire a célkitűzése tényleg szolgál; bizonyos teljesítményeknek a jutalmazására. Úgy képzeli el, hogy a tanszékek megkapják az évi összeget, amiből a tanszék maga bizonyos teljesítményeket premizálhat és nem kell központilag foglalkozni ezzel, legfeljebb ott, ahol valami rendellenesség van,kell beavatkozni. Ezáltal a prémium öszszeget nagyobb munkára való mozgósításra lehetne felhasználni. Ha a tanács ezzel egyetért, akkor Bogina elvtárs kidolgozna egy ilyen tervett aminek alapján megpróbálnának a prémium ilyen elosztási módján változtatni. Ezt felvetné a tanács előtt mint elvi kérdést a premizálással kapcsolatban. Balogh: Arról kellene dönteni, hogy fizetéskiegészitést eszközöljenek-e vagy pedig egyes kiválasztott személyeknek adjanak prémiumot. Hosszú évek tapasztalatával rendelkeznek és lehet rögtön nyilatkozni arról, hogy a premizálásnak ez a formája helyes-e. Ez a módszer nagyon sok suttogásra adott okot, aki kapott könnyen tudomásulvette, aki nem kapott sérelmesnek tekintette és ha kétszer nem kapott megbélyegzettnek érezte magát. Meg kell fontolni - miután emberek - a közösségben élve valóban békességet és harmonikus munkát szeretnének biztosítani, helyes-e, hogy a dolgozók egymásközti viszonyában ilyen szelektálódást segítsenek elő. Elfogulatlanul nem tudnak Ítélni, a szimpátia, antipáthia, vagy más személyi kérdés mindig előtérbe kerül. Hozzátenné, a káder helyzet is döritő szerepet játszott a múltban, ez ma már letompult kérdés, ma már nem lehet különbséget tenni ebben a vonatkozásban, mert aki nem volt az egyetemre való, az már elkerült innen. A premizálásnak ez a formája nem jó, de hogy jobbat milyen módon tudnának kialakítani, azt nem tudja. Arra az álláspontra helyezkedik, hogy fizetéskiegeszitésként történjen.
