Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1949-1950
1950. június 29., VIII. rendkívüli ülés - Szigorló orvosok egységes gyakorlati kiképzése
hónapot alternative fül-orr, urológia és fogászat között lehet felosztani. Dékán tekintettel arra, hogy a gyakorló orvosoknak mindent kell ismerni, nem tartja helyesnek az alternativ beosztást. dr.Incze Gyula nem lehet a medikusokra bizni, hogy mit akarnak halIgáini, az ónban az úgynevezett nagyszakmáknak adott időt ug^ kell összeegyez-fetni, hogy minden gyakorlati szakon bizonyos időt eltölthessenek. dr.Földvári Ferenc ny.r.tanár nehezményezi a bőrgyógyászati gyakor- lati hónapnak két hétre való "leszállítását ugyanakkor, amikor a két félévet már egy félévre leszállították. A bőrgyógyászat vizuális szakma és olyan népbetegségeket mint a syphillis és egyéb fertőző betegségek két hét alatt nem lehet a szigorlónak beteganyaggal kellően demonstrálni. dr.Horay Gusztáv ny.r.tanár a szemészetre vonatkozóan ugyanezen aggályokat fejti ki. dr.Nónay Tibor ny.r.tanár csatlakozik Horay professzor szavaihoz. dr. Zinner Nándor ny. r. tanár az orthopaedia eddig nem volt kötelező^ aminek "következtében Magyarország a nyomorékság statisztikájában igen rossz helyen áll. Kéri, hogy arra az időre mig a reform nem lép életbe a most k±EküxH± kikerülők gyakorlati kiképzést nyerhessenek ebből a szakmából is. dr.Bálint Péter m.tanár mint aki az orvosi stúdiumokhoz még elég közel áll saját' 'életéhői mond példát, amikor a foghúzásra izolált helyzetben szüksége volt és nem volt meg hozzá az előképzettsége* dr.Petrovszkij B.V. ny.r.tanár: Ez a VI. év megmutatta az orvosképzés hiányosságait. A felszólalások alapján az a benyomása, hogy a professzorok azt hiszik, hogy két hetes gyakorlat szerepet játszik a kiképzésben. A bizottsági tárgyaláson kiderült, hogy épen a künikaixá hatodik év az, ahol a klinikai látogatások legtöbbször csak formaiak, mert a szigorló azt csinál a klinikán, amit akar.’Már több helyről értesült arról, hogy a szigorlók csak az aláírásokat kapják meg és gyakorlatokat nem is látogatják. A hatodik év tulajdonképen csak egy engedmény a medikusoknak, ami alatt készülhetnek a szigorlatra és ugyancsak engedmény a klinikáknak, ahol az egy év alatt nem foglalkoznak a szigorlókkal. .Az első gyakorlati következtetés,amit ebből le kell vonni, az hogy az orvosképzésnek na^y hiányosságai vannak. Az öt év alatt nem kapnak gyakorlati kiképzést, de a hatodik év sem segit ezen. A második kérdés, amit fel kell vetni, hogy mit akarunk mi adni a szigorlóknak. Nagyon nehéz elképzelni, hogy valaki, aki hat évig tanult medicinát az tudna pl. jó szemész lenni, tehát a következtetés ebből, hogy hat év alatt sem lehet jó szakorvost képezni. Általában az a fontos, hogy a fő orvosi tárgyakban jól tájékozódni tudjanak. Természetesen a vidéki orvosok kénytelenek egyes szakmákban maguk tovább tanulni. Azonban ott is elsősorban a belgyógyászattal és miután sérülések vannak, sebészettel kell^foglalkoznia. Minden kisebb szakmában nem lehet szakember. Természetesen fontos, hogy felismerje a betegségeket és a megfelelő kórházba irányitsa. Arra kell az irányt venni, hogy fogászattal csak fogorvos foglalkozzék és csak kivételes esetekben általános orvos. A másik kérdés ami ebből folyik a szakosítás kérdése, ezzel már a reform foglalkozik. - Most egy probléma előtt állunk, hogy mit csináljunk ezzel a 12 hónappal. Véleménye szerint a bizottság javaslata jó és szerinte - nem azért mert ő is sebész - objektiven nézve a dolgotkat, legfontosabb a belgyógyászat és sebészet. A szovjet tapasztalatok is ezt mutatják. Végül ezt az időt jól meg kell szervezni és erre vonatkozólag a bizottság egy csomó gyakorlati javaslatot tett.
