Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1949-1950
1950. február 14., VI. rendes ülés
112 2 hallgatókat elszigetelten, gondosan nevelgessünk. Sem az egyik sem a másik nem helyes. A mi társadalmunkhoz egyetlen nevelési módszer lehet csak méltó: az a módszer,amely egységes és átfogó, de ugyanakkor lehetőséget ad az egyéni sajátságok kifejlődésére, az egyéniség megőrzésére. Ezt a célt szolgálják azok a tanitási,nevelési kísérletek, amelyek a kultuszkormányt évközi változtatások megtételére kényszeritik. Nem kell tehát és nem is szükséges a mi pedagógiai módszereinkben semmiféle csalafinta okoskodást keresnünk. De meg kell jól értenünk az uj ember helyzetét az uj társadalomban. Ennek a társadalomnak elve a közösség. Nem lehet tehát senki a közösségen kivül, nem lehet elkülönült egyéni sorsa senkinek, ami nem lenne része a nagy közösség sorsának és boldogulásának. , A nagy társadalmi közösségen belül sok kisebb, de egymáshoz való viszonyban azonos elveken alapuló közösségek vannak. Ilyen közösség a mi egyetemünk is. Ennek jelentősége az, hogy 1. / közös a célunk, közös munkában vagyunk és ezért közös a munkánk megszervezése is. Ezt minden kérdésünk megítélésében szem előtt kell tartanunk. Természetes, hogy vannak egyéni célok is, ami azonban nem lehet ellentéte a közös célnak, mert ha az sajátnak vallott is, mégis bizonyos rendben bele kell illeszkednie a közösségbe. És itt-a gyakorlatban rá kell mutatnom arra a hibára, mely az elmúlt héten megnyilvánult akkor, amikor az oktatáshoz a legszükségesebb eszközök kimutatását kértem a tanszékekétől. A köriévélmjében felsorolt hét intézet kivételével senki sem vette figyelembe a most elmondottakat. 2. / A mi egyetemi közösségünk társadalmunknak egy része. Annak egyéb közösségeivel szervesen összefügg. Tehát felelősek vaggcunk nemcsak a magunk dolgaiért, hanem felelősek vagyunk az országnak is, amennyiben'a mi neveltjeink a társadalom többi közösségébe szóródnak széjjel. És egymás munkájáért is felelősek vagyunk. A professzor hivatása nemcsak előadni, hanem mintaszerű szervezéssel javítgatni, gondozni az ifjúságot, mégpedig egyéni felelősséggel. Sajnos a sok rendelkezéssel abba a hibábá estünk, hogy az egyéni kezdeményezés teljesen háttérbe szorult és mindenben papiros rendelkezéseket várunk. Ezeken javítanunk kell. En most arra kérem a professzor urakat, helyezkedjenek a dolgozó emberiség világegységének elvi alapjára. Minden feladatban, Minden megmozdulásban úgy neveljék az ifjúságot,^ hogy azok^az élet minden pillanatában megtalálják a helyes egyéni cselekvés kritériumait, de ugyanakkor másoktól is tudják követelni a helyes ma- *■ gatartást. Én úgy képzelem, hogy minden tisztességes tanár előtt ott lebeg az az órj.ás politikai cél: jó állampolgárokat és jó szakembereket nevelni. Állampolgári és dékáni kötelességemnek tartottam ezeket itt most elmondani. De hogyhx a közös célt meg tudjuk helyesen valósítani, egységesek legyünk, nekünk kell elsősorban közös kérdéseinket megbeszélnünk, akik neveléssel foglalkozunk, akik ha akarjuk, ha nem az ifjúságra észrevétlenül hatással vagyunk. De nem mindegy, hogy ez a hkás milyen. Hogy egységes legyen, ahhoz az első lépés, :hogy mi legyünk egységesek és bará'tilag is össze kell ková- csolóanunk. Én, ha a tanári kar hozzájárul, ezt minden erővel szorgalmazni fogom. Nem fogok időt és fáradságot kimélni, hogy összejöveteleket szervezzek és gondoskodni fogok, hogy magunk között olyan kérdéseket vessek fel, amik közös munkánkra megtermé- keiyL£őleg fognak hatni. Dékán üdvözlő - szavai után dr.Zinner Nándor ny.r. tanár emelkedik »
