Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1949-1950
1949. október 18., II. rendes ülés - Esetleges indítványok
Pázmány Péter Tudományegyetem Bakteriológiai és Immunitástani Intézet. Budapest, 1949.október 15.' J/ (n.. Dr. Havas András 0.K.I. főigazgató raagántaári képesitésének II.fokú bírálata. Társbíráló Pa»agó Peren d.regyet.ny.r.tanár. A Tanártestület f.évi november ld-án adott megtisztelő megbízása alapján, mint társbíráló áttanulmányoztam dr.Havas András tudományos munkásságát és ennek alapján a következőkről legyen szabad beszámolnom. Havas András dr. 1930-tól 1949-ig a dolgozatok megadott kivonatai szerint 25 munkát közölt; ebből 13-at orosz nyelvű Szaklapokban, 4-et német nyelvű szaklapokban, a( többit pedig magyar folyóiratokban. Átolvasna a munkákat, illetőleg annak kivonatait, abból 6 közleményt kívánatos tárgya és eredméryei ialapján kiemelni. Ezt a 6 dolgozatot a következőkben szabad legyen egy kissé részletesebben ismertetni. Studien über das sputum-autolysat cimü munkájában beszámol arról, bogy a tuberculosticus sputum egy hónapon át termostatban tartva a homogenizálódásig haladó autolysist mutat. Az ilyen előrehaladott autolysis a tuberculosis bacillusra - a szerző szerint - staticus hatást gyakorol, amely végül a baktérium teljes feloldódáshoz vezet. A hatás valószínűleg fermentativ jellegű, jóllehet ez ellen sáól, hogy az autolysált filtrátum hővel való sterilizálás után fejt ki gátló hatást az M.tuberculosis teniszetekre. A szerző által módositott, u.m. Weltmann féle mikromethodus a vizsgálatai szerint prognostikai jelentőségű. A szerező ugyanis nagy anyag vizsgálata alapján megállapította, hogy a serum coagu- latiónak joggoldalra, vagyis nagyobb higitásokba való eltolódása. A kétszeri BOG vaccinatio jelentősége kísérleti állatokon végzett tanulmány szerint ixmmunitástani szempontból nem elhanyagolandó. A szerző ugyanis a kétszeri oltásnak a helyes időbeni beosztásából is jelentős különbségeket látott a Mantoux-posivitás százalékában, de nagy eltérések mutatkoztak a reinfectio eredménj^á- ben is a helyesen megválasztótt idő mellett ugyancsak komoly tényezőnek mutatkozott az immunizálás módja is. Legjobbnak bizonyult az intravénás adagolás és kevésbbé volt hatásos az intraperitoneális, vagy mégkevésbbé a subcutan adagolás. Az intravénás módszer különösen a haemathogen fertőzések ellen bizonyult hatásosnak. Az immunitás mértékét allergiás reakciókkal és komplement kötéssel is ellenőrizte és ugyanezeket az eredményeket észlelte. Heveny, tünetmentes hyperlymphocytosis tuberculoticus gyermekeknél cimü munkájában leirja, hogy tuberculoticus gyermekek szanatóriumában minden egyéb klinikai tünet nélkül 5 hét alatt le- jazló óriási fehérvérsejt szaporodást észlelt. Ugyanilyen lypho- cytosis a vizsgálatai során Szibériában még 23 esetet, Moszkvában pedig még 7 esetet észlelt. Hehány betegről a pectorális mirigyeke- kioperálva a histologiai vizsgálatok igen nagy lyphocyta szegénységet mutattak. A szerző ugjr gondolja, hogy a kórokozó nem izgatja a lyphoeticus szerveket, hanem ellenkezőleg a’ lyphocytákat kilöki a mirigyekből a véráramba. A mirigyek regenárálodásához 5 hét szükséges. A virus aetiologiájára. vonatkozó vizsgálatokat folytatni kívánja annál is inkább, mert állatokon az ilyen kimetszett lyphoid csomók beoltásával hasonló tüneteket észlelt. A kóképet Szovjetunióban mint "hyperlymphocytosi acuta assymphthomatica, Havaim vág "morbus Havasi" emlitik. Ugyancsak érdekes az a munkája, amelyben összehasonlitóttá a kutya ductus- thoracicusioból való lyphának és a vérsavónak aanaphy lactogen hatását tuberculoticus állatokon, Megállapította, hogy a tuberculotisus folyamat előrehaladásával párhuzamosan csökken a lvnhának a shock kiváltó xä képessége, sót egészen súlyos esetekbe
