Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1945-1946/3
1946. május 14., XX. rendkívüli kari ülés - II. fokú magántanári képesítések
16./ A fehérjebő étrend hatása nephrdsisban. /Dr. Weber Stefániával./ A Pázmány Péter Tud. Egy I. ez, belklinikájának közleménye. Orvosi Hetilap, 1933 44. szám. A nephrosisos bete^ oedémájának egyik oka kétségtelenül a hyp- albumi^osis okozta oedem&készség. A hypalbuminosis oka viszont minden valószínűség szerint a nagyfokú albuminuria. Szerzők azt a kérdést tették vizsgálat tárgyává, vájjon milyen mértékben befolyásolható a h^palbuminosit illetőleg az oedemakészség nagyfokú fehérjebevitellel. E célból 7 nephrosisos betegnek 4-10 napos ciklusokban napi 180 gr. állati fehérjét tartalmazó étrendet nyújtó utak. A vizsgálatok eredménye az volt, hogy a hypalbuminosist nem sikerült ugyan biztonsággal befolyásolni, viszont a diuresis a xehérjebő étrendre határozottan növekedett, a be t eg ek ^ о edéma j a csökkent. Ezek szerint s fehérjebő étrend a lipoidnephrosisban és az olyai nephritisben, ahol a nephrosisos jelleg dominál, hasznos, mert növeli a diuresist, kedvezően befolyásplja az oedéraát és hosszas adagolás mellett talán csökkenti a hypalbuminosist. A vizsgálatokból, - mint accidentalis lelet, - megáilaçitható volt, hogy egy bizonyos nephrosisos beteg napi fehérjekiválasztása közel állandó és így jellemző az illető betegre, illetőleg betegségének egy bizonyos stádiumára. 16a./ Die Wirkung der Eiweissreichen Eahrubg bei Eephrose. / Mit dx St. Weber./ Ugyanez németül. Klinische Wochenschr. 1933 Er. 40. 17./ Klinikai adatok a pajzsmirigy hatásáról a vérképzésre. / Dr. Boros Józseffel. / / A Pázmány Péter Tud. Egy. I. sz. belklinikájáról./ A $ajzsmirigyműködés és a vérképzés korrelációja már régen ismeretes egyrészt a pajzsmirigy hormonja befolyásolja a vérképzést, másrészt súlyos anaemiában szenved a pajzsmirigy működése. A hyperthyreosis gyakran fokozott erythropoesishez vezet, viszont myxoedemában a betegek többsége anaemiás, sőt az irodalomoan oly adatok is vannak, melyek valószínűvé teszik, hogy a mytroedema talaján valódi anaemii pern, is kifejlődhetik. 12 típusosán myxoedém&ás beteg vérstatusát kísértük hosszú időn át figyelemmel, és ezek közül 7-nél találtunk súlyosabb vérszegénységet; az anaemia az esetek többségében makrocytaer jellegű volt, nagy átmérőjű és nagy volumenű^erythrocytákkal. A vérkép ezekben az esetekben hasonló a perniciósás vérképhez, de kölünbözik attól abban, hogy hiányzik az ovalocytosis és hiányzanak a magvas vörösvértestek. A myxoedamás vérszegénység paj^zsmirigy adagolasara kitűnően javul. Egy betegen tipusos anaemia perni* ciosat es myxoedémát észleltünk együtt; a perniciosa máj adagolására, a myxoedema pajzsmirigy adagolására külön-külön gyógyult. , Perniciosa-betegeink egy részében /6%/ hypothyreosisos tüneteket eszleltünk. E betegeken a remissióban, - midőn a retikulocytakrisis már megszűnt,- néha csökkent alapforgalmat konstatálhattunk, ami megerősíti azt a feltevésünket, hogy ezekoen az esetekben ea myxoedémás klinikai tüneteket is a pajzsmirigy csökkent működése okozta. ' ?
