Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1945-1946/3

1946. május 14., XX. rendkívüli kari ülés - II. fokú magántanári képesítések

4./ A vérhugysavmeghatározás szerepe a nephritis kórjelzésében és kórjóslatában. , , ,

/ A Pázmány Péter tud.egy. II. sz. belklinikájáról.

. Igazgató: Jendrassik Ernő dr./

/Orvosi Hetilap, 1922 51-52 szám./

Már előző szerzők kimutatták, hogy a hugysav koncentrációja a^ vérserumban uraemiában emelkedik. Viszont ebben a közleményben történik először kísérlet arra vonatkozólag, hogy a hyperurikaemia a vesebetegsegek diagnosisában és prognosisuk megítélésében rendszeresen felhasználtassek. Ezt lehetségessé teszi 100 egészséges és beteg vese^u emberen történt 200 ^ párhuzamos maradéknitrogen és vérhugysav-meghatározás, melyeknek eredményét szerző a következőkben foglalja össze: t

A hugysav már a veseműködés kisfoku zavara idején felhalmozódik a vérben és ezért a hyperurikaemia a vese működés-zavarának értékes jele*

A vérsavó hugysavkoncentrációjának meghatározása bizonyos határok kozott pótolja a maradékN.-meghatározást, viszont a párhuzamos hugysav és maradék-N.-meghatározás a vese működésének finamabb diagnózisát teszi lehetővé, mint a maradék-N.-meghatározás magában. Az uraemiás állapot rosz- szabbodását gyakran kíséri a hugysav-színt emelkedése még olyankor is, ha a maradék-N.-színt változatlan marad. A vérhugysav-színt ingadozása a kórjóslat szempontjából is értékes jel: a 9,0 mg.^ feletti verhugysav- koncentráció meg viszonylagosan alacsony maradék-N. mellett is kedvezőtlen prognostikai jel.

4a./ Die Rolle der Blutharnsäurebestimmung in der Diagnose und Prognose der Nephritiden.

/Ugyanez németül./

/Deutsch. Arch. f. Klin. Med. 1922, Bd. 140. /

5./ A vérçlasma fehérjeszerkezetének az oedemával való összefüggéséről. / A Pázmány Péter Tudegy. IV. sz. belklinikájának közleménye./ Igazgató: Herzog Ferenc dr./ ( frt T^tttí

/Orvosi Hetilap, 1926, 13. szám./

Rusznyák az oedemakészség egyik főokát a vérplasma szerkezetének megváltozásában, az onkosisos nyomás csökkenésében találta meg. Szerzők Rusznyák eredményeiből kiindulva, vizsgálják súlyosan oedémás betegek vérplasmájának, я?* összetételét, speciell a fibrinogen koncentrációját* és azt, vájjon hogyan változik ez a fehérjekép akkor, amikor a beteg oedemájának nagysága változik.

к vizsgálatok eredményeképpen megerősítik Rusznyák azon megállapítását, hogy nephrosisban a vérplasma szerkezete olyanfoku eltolódást mutat a durvadispersitásu frakciók irányában, amilyent semmilyen más betegségben nem találunk. Viszont ez a fibrinogen-megszaporodás meglehe- tosen stabil jelenseg, mely nem igen követi az oedema változásait és így függésben* h°8y aZ °edemat 0k0Z0 al*Pbajjal /tbc., lues,/ áll oki össze-