Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1943-1944 (HU-SEKL 1.a 72.)
1944.03.24., 3. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - Szepessy Zoltán dr.
- 25 a mondottak jellemzésére/.’' Ehhez még hozzáfiizhetünk néhány kritikai megjegyzést, pl. hogy a könyv helyesírása teljesen ötletszerű, mert néhol hangzás szerint, néhol pedig eredeti helyesírással, de gyakran hibásan Írja a latin, ill. görög szavalcat.11. a.}dekubitúsz és erózió szó mellett ott találjuk a raphe szót görögösen írva- az aphtosa "t”-hetűje mellől elhagyja a "h"-t, a diftériát fonetikusan Írja, viszont néhány sorral arrébb a hujakóros elsődleges fekélyt prlmaer sclerosisnak nevezi, nem beszélve a sarkoméról, amelyet egyes helyeken " sarcomé”-nak, majd más helyeken magyarosan ”szarkómá”-nak ir. A 267. oldalon a diphtheriáról, amit ő hol fonetikusan, hol "h" nélkül ir, azt állitja, hogy "néha, a mandulákról a szájpadivre, az uvulára és a lágyszájpadra is ráterjed”, holott éppen ez az elkülönítő kórisme szempontjából a diphtheriára legjellemzőbb klinikai sajátosság. Hogy a torok gyulladásos megbetegedéseinél maradjunk, az igen gyakori és járvány tani szempontból szerfelett fontos vörhenyes torokgyulladásról meg sem emlékezik. Kég számos példát lehetne felhozni arra, hogy a tetszetős külső mögött nem rejlik az a megbízható felkészültség és gondosság, egyszerűség és sallangmentes tárgyilagosság, illetve realitás, amely a jó tankönyv alapfogalmához tartozik. Egyébként kitűnik a Bizottság febr. 5.-i bírálatából is, hogy míg egyfelől elismerte Simon Béla tudományos érdeklődését, nagy szorgalmát, szellemének élénkségét és kifogyhatatlan érvényesülési vágyát, egyúttal már akkor megállapította, hogy irásmodora terjengős, sokszor regényszerűen csapongó. (.magyarosan irt Ezeket caak Simon Béla irodalmi munkásságának bi-
