Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1942-1943 (HU-SEKL 1.a 71.)

1943.04.13., 8. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - Dr. Rehák Pál az "Orr-gége-fülbetegségek diagnosztikája gyakorlatokkal" tárgykörből

- 3 --szereplő kis mennyiségnek megfelelően kidolgozott methodi kájával. Er^-djjuén^eit összefoglalva azt találta, hogy a suocutan injiciált 1 cím? tonog^a. a «sarnoicvízben, kicutátható /a túlélő bé len tartós gátlást okoz/ . A hajtás 1-2 ór val a befec&kdíidtf^és után a legnagyobb. A box' alá fecskendezett 1 ngr. adrenalinból kb 5/10.000 mgr. kerül a csxrnokvizbe. A kotőhártya alá fecskendezett 0.1 cm? tonogen az azonos óláulon 20 perc múlva, a másik szem csarnokvizében 1 óra múlva mutatható ki. A kötőhártyazsákba cseppentett adrenalin is átjut a másik szem csarnokvizébe s ennek mennyisége 12-szeri becseppentés után 5/100.000 mgr. Ha a szaru hámja sérült az adr-e* .lin felszívódása fokozottabb. Mindenesetben mérte a kísérleti állatok szemének belső nyomását és megállapított , hogy a szem tensiója nem függ a csarnokvizben levő adrenalin mennyiségétől. Azon vizsgálókkal ellentétben, akik a nem kezelt szemen jelentkező adr~nulinhatást az idegek utján átvitt jelenségnek tartják, megállapítja, hogy maga az adrenalin jelenik meg a másik szemben is. A pituitrin kimutatására annxk tengerimülacok túlélő uterusára gyakorolt hatását használta fel. A pituitrin az előbbiekhez hasonlóan alkalmazva ugyancsak minden esetben megjelent mindkét szem csirnokvizében. Eltérést az adrenalin..al szemben annyiban látott, hogy a pituitrin sokkal hosszabb ideig volt a csarnokvizben kimutatható /5-6 órán keresztül/.

6./ Kísérletes vizsgálatok az adrenalin megjelenéséről a csarnokvizoen. /Orvosi Hetilap 50-51 sz.1930«/

Az amszterdami kongresszuson tartott előadás alapjául szolgáló kísérleteket és az alkalmazott met hadikét ismert-, ül részletesebben. A fenti /5-dik/ dolgozatban közölt eredményeken kívül beszámol az adrenalinnak a szem tensiójára gyakorolt hatásáról. A bőr alá juttatott adrenalin legtöbbször mindkét szem tensiójót csökkentette, de n~m azonos mércékben. Subconjunctivalis inj. után a szemnyomás - egyes/T.xvételével - mindig lejjebb szállt. A kötőhártyára cseppentés után az adrenalin a tensiót minden esetben csökkentette. A másik - nem kezeit szem nyomása mind kötőhártya alá fecskendezéskor, mind pedig breseppentéskor igen különbözőképpen viselkedett. Olyan ndat, mely az adrenalinhatás klinikailag többször tapasztxlc sze szélyességét igazolja, 1 pupillának adrenalinra bekövetkező tágulását figyelve azt látta, hogy valahányszor a pupilla kitágult, mindig jelenbős mennyiségű adrenalin volt kimutatható a szemben, viszont előfordult, hogy jóllehet a túlélő bél reactio ja a csarnokviz adrenalintartalmát igazolta a pupilla mégsem tágult . Ez azt bizonyltja, hogy alkalmazott methodikája a szembeli folyadék adrenalintartalmának kimutatására érzékenyebb, mint a pupilla viselkedése.

?./ Argolaval alkalmazása a szemészetben. /Gyógyászatban 1932. é-9.sz./

Az argolaval!al /arg.nitrit és urctropiii kombinációja/ elért gyógyító eredményéről számol be. Több száz esetben alkalmazta a szert kotőh irtyagyul12das, szarufekély és a könny-573