Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1941-1942 (HU-SEKL 1.a 69.)
1942.06.16., 10. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - Mellékletek (tanszékbetöltések anyagai)
51 sebb tüdőosztály /két kis kórtermet/ vezetését bízta reá. A kommunizmus után az egyetemi belgyógyászati diagnostikai % tanszék mellett mint tanársegéd folytatta működését 1920 februárjáig, amikor az Országos Munkásbiztositó Pénztár pestújhelyi kórházához a tüdőosztály főorvosává nevezték ki. Klinikai szolgálata alatt 1910-ben az orvoskari tanártestület a Wagner féle utazási ösztöndíjjal tüntette ki. Ennek következtében az 1910-11 tanév első felét Münchenben a II. sz. Belklinikán /Friedrich Müller/, a második félévet pedig Davosban, a Schatzalp szanatórium assistenseként Lucius Spengler mellett töltötte el. Röviöebb időn át Hanburg-Eppendorfban Ludolf Brauernél, London Pa-I dington Hospitalban Witghtnél, majd Berlinben a Frierischein kórházban Wolf-Eisnemél dolgozott, valairennyi helyen a tuberkulózis kérdés klinikai vonatkozásait tanulmányozva. Klinikai működése alatt egészen az első világháború kitöréséig minden esztendőben tanulmányúton vett részt s felkereste Kö* zépeurópa úgyszólván valamennyi gyógyintézeté^ klinikáját. 1914 szept. 20-án katonai szolgálatra vonult be s megszakítás nélkül mint katonaorvos teljesített szolgálatot egészen 1918 dec. 2-án bekövetkezett leszereléséig. A háború befejezése után vis szakérült a II. sz. Belklinikára. Időközben az újpesti főiskolai szociális telep tüdőgondozójának a vezetését vette át. A gondozót megnyitása óta vezeti. 1920 februárjában kórházi főorvossá történt kinevezése után elhagyja a klinikát. 1927 május havában kórházának igazgatófőorvosává nevezik ki s megbízatást nyert az egész kórháznak tuberkulózis gyógyintézetté való átalakítására. Ennek a megbízatásnak teljes mértékben eleget tett úgy, hogy a teljesen ismeretlen pestújhelyi kórházat az idő folyamán hatalmas 500 ágyas tbc. gyógyintézetté fejlesztette. Orvosi és tudományos munkásságáról tanúskodnak a mellékelt kimutatások, valamint különlenyomatok, amelyek a kimutatásban tartalmuk szerint vannak csoportosítva. Megalapította 1933-ban az
