Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1940-1941 (HU-SEKL 1.a 68.)

1941.06.25., 6. rendkívüli folytatólagos - Magántanári collokviumok (Dr. Puky Pál, dr. Lang Imre)

- 10

ja. Végül felszélitja a jelöltet, hogy próbaelőadásának óimét jelentse he a dékáni hivatalba.

Ennek megtörténte után Lang Imre dr. az ülésteremből távozik.

A colloquiumok befejezése után Dékán hivatalosan elbúcsúzik a kartál a következő szavakkal:

Őszintén bevallom, hogy terhelt lelkiismerettel válók meg ettől a tisztségtől, mégpedig azért, mert mint Dékán semmi lényegeset, semmi uj alkotást nem tárhatok a kar elé,ami nekem is örömet okozhatna. Az utódom meg fogj'a ismerni azokat a nehézségeket, melyekkel én küzdöttem. Soksz'or fent voltam a Minisztériumban, hogy karunk ügyeit fejlesszem. Az Ígéret és a jóakarat mindig meg is volt, azonban az intézkedések későn jöttek vagy elmaradtak. Lehet, hogy az általam megindított akciók majd a jövőben gyümölcsöznek, de ez még bizonytalan .

Nagyon köszönöm azt a bizalmat, melyet két évi dékánságom alatt tapasztaltam a kar részéről. Ha valami'tekintetben nem olyan körültekintéssel vittem az ügyeket,mint aminőt a kar megkívánt volna, úgy kérem ezt elnézni, mért túl vagyok terhelve felelősségteljes munkákkal és igy sokszor előzetes átgondolás nélkül, hirtelenében kellett intézkednem. Ez most közös sorsa minden hasonló állásban levő személynek. Én a magam részéről soha semmiféle egyéni érdeket nem képviseltem, ha valami olyat tettem, ami talán a kar véleményével vagy egyes kari tagok véleményével nem egyezik, úgy biztosítom a kart, hogy én azt mégis legjobb meggyőződésemből é3 a kar7valamint az egész orvosi rend érdekében cselekedtem. Főtörekvésem az volt, hogy a dékáni működésben mintegy konzerválni akartam azokat a régi, nagy hagyományokat, melyek a budapesti kart jellemzik és nagyon ügyeltem arra/hogy azt a fényt, mely a budapesti karból kisugárzik, én valamiképpen ne csorbítsam. Ezt főleg a nemzeti érzés által sugalt elvek»e2l^való helytállással igyekeztem elérni. Még egyszer köszönve a velem szemben való bizalmat, szivemből kívánom, hogy a kar- minden tagja kellemesen töltse el a szünidőt, és olyan meggondolások érlelőd-