Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1940-1941 (HU-SEKL 1.a 68.)
1940.09.07., 1. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - Kolozsvári egyetem megnyitásáról való megemlékezés
2 2 Elnöklő Dékán üdvözli a Kar megjelent tagjait, a határozatképességet megállapítja. Isten áldását kéri a Kar e tanévi eljövendő munkásságára s az ülést megnyitja. Hazánk történetében bekövetkezett. Bizonyos fokig mindnyájan csalódtunk Erdély visszacsatolásában, mégis mivel véráldozat nélkül kaptuk vissza Erdély jelentékeny részét, ez olyan fontos tény,mely a csalódást is enyhiti. Javasolja, hogy jegyzőkönyvileg is örökit> » . . sük meg, valamint örök hálánkat is azon férfiak iránt, kik ebben a fontos történelmi eredmény kiharcolásában közreműködtek. Napirend előtt még Dékán Dr. Balogh Ernő ny.r.tanárnak ad felszólalásra engedélyt. Dr. Balogh Ernő ny.r.tanár felolvassa az alábbi üdvözlő iratot azzal a kéréssel, hogy a Kar ezt juttassa el A Ferenc József Tudományegyetem Tanácsához. " A M.kir. Ferenc József Tudományegyetem Tekintetes Tanácsának, Szeged. Tekintetes Egyetemi Tanács ! Most, amikor az 1940. augusztus 30.—i, második bécsi belvederei döntés után, első Ízben ül össze orvostudománykari tanártestületünk rendkívüli ülésére, a kebelében helyt foglaló s a m.kir. ” Ferenc József"-tudományegyetemet hiven szolgált tagjainak indítványára köszönti ünnepi mély elfogódottsággal a tekintetes Egyetemi Tanácsot: kincses Kolozsvárnak a magyar Haza kebelébe való visszatérése alkalmából. Élő és virágzó két legidősebb: a saját egyetemünk és a m.kir. " Ferenc József"—tudományegyetem között, utóbbinak 68 év előtti alapítása óta, a hazafias és a közös tudományos szellemben való összetartozandóság mellett kialakult a lehető legmélyebbre ható kapcsolatot az ezekben a szavakban tömöríthető folyamatos valóság létesité: ultro citroque professores dedimus et recepimus. széki, zavartalanul boldog működésűket soha felejteni nam tudott, idő előtt elköltözött szeretett tanártársainkra, akik mint:Hoór Károly, Buday Kálmán, Kenyeres Balázs, Rigler Gusztáv, Mátyás ki-Dékán megemlékezik arról az örvendetes fordulatról, amely Mély megilletődéssel gondolunk ma a régi kolozsvári tan
