Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1939-1940 (HU-SEKL 1.a 67.)
1940.02.13. rendes 6. - V. Tanszéki segédszemélyzet megválasztása - 37. Bugyi György dr. - 38. Nagy Ervin, Molnár Albert, Kisdégi Erzsébet okl.gyógysz. - 39. VI. A tanulmányi szabályzat refromja - 40. VII. A gyógyszerészképzés reformja
X 42 rulni, hogy a gyógyszerészek " általános állattant" hall — gassanak, amely legnagyobb részben az egysejtű és egészen alacsony rendű élőlények életjelenségeivel foglalkozik.A gyógyszerésznek tulajdonképen ehelyett az emlős állatok és ember bonctanába, élettanába bevezető előadásokra van szüksége. Ezért a bizottságunk megfontolás tárgyává tette újból azt a már régebben is felmerült és csakis személyi okokból mellőzött elgondolást, hogy az állattan helyett a gyógyszerész hallgatóknak egy orvos magántanár által előadandó "bonc— tani és élettani alapismeretek cimü" kollégiumot kellene hallgatni. Ez a javaslat annak idején azon Ígéret folytán ejtetett el, hogy " a gyógyszerész állattan" cimü kollégium — ban az állattan tanára is az emlős állatok és-emberek ana — tomiájával és életműködésével fogja a gyógyszerészeket megismertetni. Erre van ugyanis feltétlenül szüksége a gyógy — szerész hallgatóknak, hogy a későbbi orvosi vonatkozású tárgyakat / gyógyszertan, közegészségtan, stb./ megérthessék. Ez az egy példa is rámutat arra, hogy mennyire szükséges az, hogy a gyógyszerész képzésben ne azok a magasztos elvek érvényesüljenek korlátlanul, amelyek különösen a bölcsészeti karon teljes tanulási és tanitási szabadságot biztos ituák. Ahol a tanárnak nem kell magát valamilyen tanulmányi rendhez alkalmaznia, mert a tanárképző biztosítja a szükséges pótlásokat és kiegészítéseket. A bizottsági tárgyalások folyamán ismételten felmerült a tanárképzőhöz hasonló győgyszerészképző intézet felállításának gondolata, épen azért, hogy ezzel kompenzáltassék az időnként felmerülő hiány. Hasonlóképen külföldi mintákra a külön gyógyszerészi fakultás gondolatával is foglalkoztak az értekezletek és mind ezen gyökeres reformokkal szemben bizonyos megalkuvást jelent az a karközi bizottság, amely végül a tervezetbe került. Ennek a bizottságnak feladata a gyógyszerész tanulmányok ellenőrzése, az észlelt hiányok pótlása és javaslat-tevés minden olyan ügyben, amely a gyégyszerészképzés és tanulmányokkal összefüggésben van. Ez a bizottság van hivatva pótolni a külön gyógyszerész-
