Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1938-1939 (HU-SEKL 1.a 66.)

1939.06.13. rendes 10. - Évvégi jutalmazások. - Dr. Vámossy Zoltán ny.r.tanár búcsúja

ilyen volt, amikor a meggyőződése azt diktálta, hogy ne az éh egyéni javamra cselekedjék. És én ezt altkor is nagyon sokra becsültem és értékeltem, becsülöm és értékelem ma is. Próbaköve volt ez számomra az ő mélyreható barátságának, valamint meggyőződése szilárdságának.

Tekintetes Kar ! Talán úgy tetszik, hogy amikor én Yámossyt a kar nevében búcsúztatom, inkább egyéni búcsút veszek tőle. De ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy az, amit én a magam személyével kapcsolatban mondok, az mindenkire általánositható, mert Vámossy ilyen volt mindig mindenkivel szemben és ezért’nemcsak én, hanem mindnyájan egyaránt fájlaljuk azt, hogy most kilép a kar szükebb kötelékéből. Másrészt azonban épen emlitett tulajdonságaiból kifolyólag megnyugtató számunkra az a tudat, hogy egyéni vonatkozásban marad velünk szemben továbbra is az, aki volt.- És kérjük: őt erre, kérjük, hogy tartsa meg ezt a kart hivatásának ezt az ősi működési kötelékét és benne minket tanártársait, továbbra is szeretetében és viszont Ígérjük:, hogy mi is megtartjuk őt ezután is szeretetteljes barátságunkban.

További életsorsához pedig, amely immáron mentes lesz a tanszék ellátásának fárasztó és idegeket ölő terheitől, kívánjuk neki mindvégig a legteljesebb boldogságot!

Drr Vámossy Zoltán ny.r.tanár a következő szavakkal válaszolt :

Tekintetes Tanári Kar ! Kedves Tanártársaim í A Dékán Ur hozzám intézett búcsúszavait hálásan köszönöm.

A baráti jó-indulat őszinte megnyilatkozásának tekintem, ami azt azt az érzést erősiti meg bennem, hogy e tiszteletreméltó Karban, noha az éh kari tagságom 25 esztendeje óta nagyot változott, csak megértő, őszinte baráti szivekre találtam és soha senki rosszakaróm nem volt.Tudom, hogy ezt a közbecsülést én érdemekkel alig szolgáltam meg, ha csak nem azzal,a jóakarattal, mivel tudományos nevelői és tanári kötelességeimet teljesíteni igyekeztem s igy nem tulajdoníthatom másnak, mint az én saját bensőm reflexének ahol az én nagyrabecsült tanár társaim iránt mindig a Iwgmele-