Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1937-1938 (HU-SEKL 1.a 65.)
1937.09.21. rendes 1. - 89. XIII. A Diaetetikai intézet továbbfejlesztési ügye.
3 friss fegyelmi büntetés erkölcsi hatálya alatt áll, ne érezze magát fokozott tartózkodásra és visszavonulásra kötelezettnek és hogy minden feszélyezettség és gátlás nélkül éljen és esetleg vissza is éljen azokkal a jogokkal amelyek őt a tanári testületben megilletik. Már pedig Huzella Tivadar ny.rendes tanár nemcsak élt, de erősen visszaélt azokkal a jogokkal, amelyek a tanári testület tagját megilletik. Az 1936. február 8-iki fegyelmi Ítéletnek éppen erre vonatkozó komoly figyelmeztetését figyelmen kivül hagyva folytatta az orvosi Kart zaklató azt a viselkedését, hogy a Miniszter, az Egyetemi Tanács vagy a Kar által már / elintézett ügyeket újból és újból a Kar elé hozott. Igen nagyszámú beadványaiból, valamint az orvoskari ülések jegyzőkönyveiből az derül ki, hogy a döntésre hivatott hatóságoknak csakis azokat a döntéseit volt hajlandó elfogadni, amelyek kedvére valók voltak. A beadványait nem honoráló döntéseket azonban egyszerűen ” tévedéseknek” minősítette s a ” tévedéseknek” minősített határozatokba nem nyugodott bele, azokhoz nem alkalmazkodott, hanem azokat éveken át újból és újból felelevenítette. Az 1936. április 26-iki ülésen tárgyalt nagyobb számú beadványáról az orvosi Kar megállapítani volt kénytelen, hogy ” Huzella Tivadar professor beadványai legnagyob részt olyan kérdésekre vonatkoznak,amelyekről a Kar már több Ízben tárgyal és egyöntetű határozatot hozott.” A vallás- és közoktatásügyi Miniszter ur é hoz intézett 1936. április 24-iki beadványában is olyan ügyeket elevenítet fel, amelyeket az Egyetemi Tanács 1936. február 8-iki fegyelmi Ítéletével kapcsolatos közigazgatási intézkedésekkel végérvényesen rendezett. Sőt a jelen eljárás rendjén is kijelentette,hogy ezeket az ügyeket most sem teé kinti elintézetteknek. Sokszor csodálatraméltó, hogy milyen jelentéktelen ügyek miatt zak latja ismételten felettes hatóságait. Előadásai címének tanrendi hirdetése például szolgálhat erre. Ez a viselkedés vagy a kellő belátás hiányát mutatja, azt, hogy az illető nem képes felfogni, hogy bizonyos kérdésekben nem az ő saját álláspontja számit, hanem felsőbb hatóságaié a döntő szó; vagy pedig a jóhiszeműség hiányára vall, arra,hogy az illető egy kollegiális szervezetben való / összmüködésre képtelen. Huzella Tivadar nyilvános rendes tanár fentebb vázolt viselkedése tehát, akármi legyen is annak magyarázata,nem egyeztethető össze azzal az egyaránt szükséges belátással és jóhiszemüséggel,amelynek az egyetemi ta- Eirtx A
