Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1936-1937 (HU-SEKL 1.a 64.)

1937.02.16., 6. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - Dr. Lenhossék Mihály nyug.ny.r.tanár elhunyta

Elnöklő Dékán üdvözölvén a kar megjelent tagjait, miután a határozat képességet megállapítja a -következő szavakkal nyitja meg az ülést:

Orvosi Karunknak rendkívül nagy gyászát kell bejelentenem. Lenhossék Mihály karunk nyug. ny.r.tanára halt meg. Nem a gyászbeszé— dek dicséret-halmozásával, hanem az igazság szavával állapíthatjuk meg, hogy az elhunyt egyik legnagyobb büszkesége volt karunknak, egyetemünknek és hazánknak. Az ő neve valóban messze az ország határán túl ismeretes és nagyon becsült volt. Tudományos érdemeiről hallottunk koporsójánál a gyászbeszédekben is, s igy csak az embert szeretném egy pillanatig emlékezetünkbe visszaidézni.

Jóformán mindnyájunknak példaképül szol — gálhatott az ő kedves, szerény modora, mely — ben az igazi tudós szerénysége nem engedte, hogy saját személyét bármikos ir előtérbe tolja. Az emberekről sokszor csaknem a gyermeki naivságig menően csak jót tételezett fel. Tudományos kritikája nem volt soha fölényes és lebecsülő, mert tudta, hogy bármely igazság és törvényszerűség megállapítása milyen nagy munkát, sokszor önmegtagadást kíván. A vele való beszélgetés gondolkozó ember számára mindig különös élvezetet jelentett. Rendkívüli általános tudásából eredő filozófiai szemlélet nyilvánult meg szavaiban és ezeket a gondolatait szivesen közölte. Mondhatom, hogy a vele való beszélgetések során gondolkozásra késztető kijelentései nem egyszer mély nyomot hagytak bennem.

Tekintetes Tanártestület !