Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1936-1937 (HU-SEKL 1.a 64.)

1936.12.15., 4. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 61. XII. A tudományos segédszemélyzet működési és jogkörének szabályozása

kérdésben kell állást foglalnunk. Kari szempontjainkat igen jól ismerve, ügy érzem,hogy karunk egyetemességének egyhangú egyetértésével találkozom, amikor az orvostudományi kar egészen specialis szempontjait feltétlenül külön kezelendőknek kérem ezennel határozatilag is kimondani. Elképzelhetetlen, hogy bárki is, aki karunknak egészen saj átos, a betegek gyógyításával, kezelésével és tudományos vizsgálatával foglalkozó munkajellegét ismeri, ezt a bölcsészettudományi kar szempontjaival és érdekeivel egy kalap alá vonhatóan kezelhetőnek gondolhassa. A nem orvosok számára rá kell mutatnunk legalább is arra, hogy a betegek legkényesebb élet— és létkérdéseit érintő és azokat a pillanatonkint légváratlanabbul #övő és . legmeglepőbb fordulatokban teljes önállósággal megfelelően kielégíteni tudó orvos—egyetemi tanársegédnek vagy adjunctusnak az állása nem minősíthető egyszerűen mintegy statusba sorozható és sablón létrán tovább vezethető állásnak, mert ez mindenekelőtt és legfőképpen bizalmi megbízatás, amely bizalmat az ezért egyes-egyedül leg— személyibb felelősséget viselő professor amint megadhatja, úgy előre nem látható, de bármikor bekövetkezhető fordulatok esetén épp úgy bármi — kor azonnal meg is vonhatja. Áll ez nemcsak a

klinikai, hanem ^betegeknek ugyancsak fontos eir*

gészségi és létkérdéseikbe vizsgálati munkálataikkal bekapcsolódó theoreticus intézeteink segédszemélyzetére nézve is.

Indítványozom tehát, hogy mindenekelőtt az előbb kifejtettek alapján mondja ki a Kar, hogy ezeknek természetes és magától értetődő tudatában nem bocsátkozhatott mintegy össze —