Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1935-1936 (HU-SEKL 1.a 63.)
1935.12.03., 2. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - III. 18. A közalkalmazottak gyermekeinek tanulmányi segélye
5 368 véve nehéz a szülés várható lefolyásának kórjóslatát megítélni. Nem fogadja el Hirsch túlzó álláspontját a császármetszés széleskörű kiterjesztését illetőleg a 40 éves és azon felüli előszőrszülő nőknél. Gondosan összeállítót adatai meggyőzően bizonyítják, hogy a szülések 50—60 ;S-a rendesen folyik le viszont a császármetszéssel 4-5 /Uos átlagos halálozás jár együtt. Mindig gondos mérlegelés kell, hogy megelőzze a császármetszés javallatának felállítását. 1 Habilitatiós dolgozatok. ■ ■ 16./ A szülés után jelentkező atoniás vérzések kezeléséről./Megjelent az Orvosképzés 1934. Tóth különfüzeteben és angolul a The Journal of Obstetrics and Gynaecology of the British Empire 1935.42.köt.3.számában. , A II.sz. női klinika 651 esetét tette tanulmány tárgyává. Az atoniás vérzések kóroktanát tárgyalva megállapítja, hogy a legfontosabb szerepet kétségtelenül a lepényi szak helytelen vezetése játssza. Ismerteti az atonia klinikai képét, majd rátér az atoniás vérzés csillapításának módjaira. 309 súlyosabb és súlyos atoniás vérzés esetében 224 esetben sikerült a vérzést egyszerűbb eszközökkel csillapítani, 85 esetben azonban kénytelenek voltak a méhet és a hüvelyt Dührssen szerint tamponálni. Részletesen foglalkozik a Dührssen—tamponade körül forgó vitával, majd annak hatásmechs nismusával. Rövid casuistikával ismerteti a klinika anyagából az ismételtei tamponált, a gyermekágyban meghalt lázas, a röviddel a szülés után meghalt eseteket. Kiemeli, hogy a Dührssen—tamponade végtelenül hatalmas fegyver a szülész kezében éppen hivatásának legnehezebb perceiben. Elitéli azonban a kellő alap nélkül végzett tamponadeot, mert a méh kitömése sok komoly szc vödményt vonhat maga után. 17./ A női nemzőszervek rákos megbetegedésének sebészi kezelése. / A Budapesti Kir, Orvosegyesület rák—előadási sorozata alkalmából 1934. november 17-én tartott referál- előadás. Megjelent az Orvosképzés 1935.3, számában és a Zeitschrift f.Géb.u.Gyn.1935.110.köt.3.füzetében./ Monograph!a—szerű feldolgozásban foglalja össze az anyagot, beillesztve saját adatait a világirodalom keretébe s ez a körülmény teszi dolgozatát — amely az egész kérdést végtelen gonddal és alapossággal öleli fel — annyira értékessé. Kiindulva a prophylaxis és a korai gyógyítás gondi latából, történeti áttekintését adja a rak ellen vivott küzdelemnek, mindenütt kritikával kisérve' az egyes methodusokat. Szembeállítja a különböző felfogásokat az operabilitás megítélésében, a Wertheinv-féle hasi műtétet a Schauta—féle hüvelyi méhkiirtással s táblázatos összeállításai nagyban hozzájárulnak a megértés elősegítéséhez. Foglalkozik a mirigykiirtással, majd méhnyak-ráknál az u.n. paraszövet s a hüvely nagy részének radikális kiirtásával; összehasonlítja a kétféle módszerrel elért végleges eredményeket, Rátér ezután a méhrák sugaras kezelésére, összevetve mindenütt a sugaras és a műtéti kezelés eredményeit. Ismerteti a sugaras kezelés kifejlődését s egyes vele kapcsolatos biológiai sajátosságát a daganatoknak,maj< sorra veszi a sugaras kezelés módjait, Kifejti a Il.sz.női klinika álláspontját, amely szerint a műtéttel felhagyni s csak sugarasan kezelni nem szabad, majd előadja a klinikán méhnyakráknál követett operativ eljárást ■ és a megfelelő statisztikát, szükség szerint rövid casuistikával. Kimerítő foglalkozik a recidivák kérdésével. Külön tárgyalja a terhességgel szövődött méhnyakrák kezelését s megállapítja, hogy a rák a terhesség alatt nem oly különlegesen rosszindulatú, mint azt eddig feltételezték. Sorban ismer te ti a méhtest, a szeméremtest, a hüvely, a kürt és a petefészek rákját, 315
